Múzeumi Magazin 1967 (Budapest, 1967)

1967. október

A Magyar Nemzeti Múzeum nagyjelentőségű új szerzeménye:

)>!'(imlen hm'tj iDCa lm

GYÖNGY-FŐ KÖT ŐJE

Az Óra és Ékszerkereskedelmi Vállalat aranyanyagának központi kezelője, Simon Antal, valahányszor muzeális értéket sejt egy-egy a szeme elé kerülő ékszerben, felhívja rá az illetékes múzeumok figyelmét. Legutóbb egy násfáról adott hírt. A kiszálláskor értesültünk arról, hogy ezen kívül egy gyöngyös főkötő is van a raktárukban, amelyet, mint 1700 körüli erdélyi szász főkötőt vettek védett nyilvántartásba.

A Nemzeti Múzeum szakértője, még mielőtt látta volna a főkötőt, azonnal Brandenburgi Katalin ünnepi fejdíszére gondolt. Ugyanis, három évtizeddel ezelőtt alaposan megnézte a nemes szépségű feje- delemasszonyi fejéket, amikor az Iparművészeti Múzeumban kamarakiállításon mutatták be a sárospataki várban megtartott arisztokrata esküvő díszöltözékeit. Tódultak a látogatók a főúri nászt csakhamar követő látványos kiállításra. Érthető, hiszen páncélszekrényben féltve őrzött, gondosan elzárt, hiteles viselettörténeti ritkaságok kerültek akkor rövid időre a nyilvánosság elé, hogy azután ismét a főúri családok kincsesládáinak őrizetére bízzák őket. A harmincas évek nemzedéke egy alkalommal tehát fogalmat alkothatott Erdély aranykorának gazdagságáról, művészi ízlésének jellegéről.

Ezt megelőzően csupán nagyapáinknak jutott osztályrészül a ritka élmény, amikor a milleneumi felbuzdulás lázában, 1896-ban kinyitották a legféltettebb magángyűjteményeket és ennek eredményekép-