Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 1. szám
A nagy gonddal összeválogatott tárgyak, eszközök "megmozdulnak" az órákon, "emberközelségük" biztosítja, bogy a költő szavai a történelemtanításban is érvényesüljenek: Csak a múltat őrző jövő boldog, Érte állandó forradalmat vívjatokl (Váci Mihály) Tovább a megkezdett úton... Amikor a történelemtanítás korszerűsítésének egyik döntő tényezőjeként értékeljük a múzeumok által biztosított anyagot, számolnunk kell a realitásokkal a múzeumoknak is, a pedagógiai igényeknek is. Nem lenne szerencsés, hogy a történelemtanítás ürügyén a múzeumokat "kifosszuk". I- lyen igények fel sem vetődhetnek. Mégis keresnünk kell a továbbjutás lehetőségeit és formáit. Járható útnak bizonyult - most a kezdeti időben - a Herman Ottó Múzeum elvi, személyi és tárgyi segítsége, megadva az induláshoz szükséges "kezdősebességet". Erre - a realitások határain belül - a továbbiakban is számítunk. Új lehetőségeket is fel kell kutatnunk, amelyek között jobban be kellene kapcsolnunk a Vidéki tájmúzeumokat, hogy sajátos gyűjteményük egy részével járuljanak hozzá elsősorban saját helységük, járásuk iskolájának történelmi szaktantermi anyagához (Hejőkeresztúr, Monok, Szerencs). Az egyéni érdekek humanisztikus és anyagi vonatkozásainak érvényesítésével be lehetne kapcsolni a magángyűjtemények (főképpen pedagógus-gyűjtések) egy részét is a cél érdekében (Mezőkövesd IV. sz. Általános Iskola, ónod). Nagyobb figyelemben kell részesítenünk és intézményesebben támogatnunk mind muzeológiai, mind pedagógiai szempontból az iskolai szintű néprajzi elemek: a háziipar, szövés, fonás, varrás 85
