Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
A múzeummá alakítandó tanya lakóépülete valószínűleg a "pusz— taosztály" után, az 1870-es években épült. A jászberényi eredetű Németh család birtokolta. Az emlékezettel elérhető legrégibb gazdája az 1920-as években öregemberként meghalt Németh András volt. Ő a századforduló körül 64 hold földön gazdálkodott, s ezen 4 tanya állt. A szóban forgó tanyát 1901-ben Németh András, akkor nősült fiának, Mihálynak adta 15 hold földdel. Németh Mihály új istállót és ólakat építtetett a tanyaudvaron, a lakóépületet alaposan modernizálta: lebontatta a sza- badkéményes konyha boltozatát, kidobatta a konyhai padkákat, katlanokat, és a kis szoba kemencéjét. Ő építtette a mai szerszámos kamrát is az ólak végében nyári konyhának. Húsfüstölőt is készíttetett bele, mert a lakóház szabadkéményének elbontása után máshol húsfüstölésre nem volt lehetőség . Németh Mihály meghalt az első világháborúban. Tanyáját fia, Németh Ferenc örökölte. Tőle vette meg az épület-együttest La- josmizse nagyközség Tanácsa múzeumi célra 1972-ben, úgy, hogy a gazda csereingatlanként kapott a faluban egy főutcai házat. Németh Ferenc 1934-ben pincét, 1965-ben pedig cserepes nyári konyhát építtetett a tanya udvarára. 1965-ben a lakóépületen is alapoB változtatásokat hajtott végre: a szobák udvarra néző ablakait kicseréltette, a hátsó szobára kettes, az elsőre hármas ikerablakot tetetett, új ajtókat állíttatott a konyhára és az első szobára, az épületet körben téglával aláfalaztatta, a konyha padozatát kibetonoztatta, és kidobta a nagyszoba kemencéjét is. E sok változtatást megért épületet kellett a múzeumlétesítés során olyanná alakítani,hogy a századforduló körüli tanyai életforma hű bemutatási színtere lehessen. Lajosmizsére érkezésem után egy-két nappal döntenem kellett az egyes épületek átalakításának módjáról, az építés sorrendjéről, anyag- és munkaerő-szükségletéről. Javaslatot kellett tennem a járulékos létesítmények elhelyezéséről. Gondolkodásra, nagyobb kutatómunkára alig volt idő. Hamarosan kitűnt, hogy a néprajzi szakirodalom alaposan elhanyagolta ezt a vidéket. Az építkezés179
