Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

rendeltek a XVIII-XIX. században. Hasonló edények készültek oroszlán helyett griffmadár alakú fogóval is . Beszt ercebánya kőedénygyáráról keveset tudunk. Annál érdekesebb, hogy olyan patikaedényeket találunk terméke­ik között, melyek a latin gyógyszernév mellett a magyar megfe­lelőjét is tartalmazzák. A latin név antikva betűkkel, a magyar név ez alatt kurzív írással szerepel. I g 1 ó keménycserépgyártásáról is kevés adatunk van .Termékei­vel részt vett az 1842-es első magyar iparműkiállításon.Kossuth Lajos "igen dicséretes jóságának" minősíti a kiállított dara­bokat, különösen "az oly nehézségekkel járó glazúr alatti fes­tés" terén elért eredményeiért érdemelt "teljes méltánylást és kitüntetést". Az innen származó patikaedények egy részének dí­szítésén a budai Kuny-féle gyár hatása érezhető: a szépia-barna máz alatti díszítés színben és motívumban az említett műhelyt utánozza. Erdélyben, a Hunyad-megyei Batizon is létesült kőedénygyártó üzem 1806-ban. Készítményei közül különösen szem- betűnőek a csillogó fekete redukciós mázú edények. Ezeket füs­tölgő lángon, oxigén elvonásával égették és ezüst- vagy arany­nitráttal díszítették. Nagy sikerük volt az 1842-es ipari kiál­lításon. Sárgás színű edényeik is gyakoriak. A batizi gyár a Torda melletti szindi vaspátos agyagot használta; ez az agyag sok vasvegyületet tartalmaz ás ezért barna színűre ég. Erre ke­rült aztán az átlátszó bóraxos máz. A sárga edények anyaga és máza olyan kemény, hogy késsel alig karcolható. Zöld címerpajzsos, rózsaszín szalaggal összefogott zöld ág dí­szítésű, EXT. DULCAMAR. feliratú patikaedényünk egykor a dulca­mara (= édeskeserű csucsor) kivonatát tartalmazta, melyet iz­zasztóként, húgyhajtóként és vértisztítóként alkalmaztak. Batizon kívül Kolozsváron, Görgényszentimrén, Kászonyban és más erdélyi helyeken is működött rövidebb-hosszabb ideig kő­edénygyár a XIX. század közepén, ill. második felében. Ezek 157

Next

/
Oldalképek
Tartalom