Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
Oleum terebinthinae (= fenyőfagyantából készült olaj) volt, melyet külsőleg használtak. A pápai "Gránátalma"-patika edényzetéhez tartozott az EXT. AR- NIC. feliratú, ragyogó fehér mázú, gömbölyded formájú edény, kék indás díszítéssel. Ez a típus alakját és díszítését tekintve közel áll a habán patikaedényekhez, de ez még nem teszi indokolttá korai datálását. Valószínűleg a megrendelő igényére készült ilyennek, nem korábban mint a XIX. század közepén. Arnica (= hegyi kappanőr) kivonatot tartalmazott. Az erős, izgató hatású szert kimerült, lázas betegeknek rendelték. Hengeralakú, fedeles, sötétbarna ovális kartussal díszített patikaedény tartozott valamikor a kisbéri Szent Imre gyógyszer- tárhoz. Az edény talpén a gyár jegye mellett évszám jelzi, hogy 1839-ben készült. A patikát 1832-ben alapították. Bár az edényen nincs felirat, annyit megállapíthatunk, hogy valamilyen zsír- és olajtartalmú kenőcsöt tartottak benne, melynek anyaga megtámadta a kőedényt s a máz repedésein keresztül áthatolva megszínezte az agyagot. Különösen akkor, ha a zsiradékban valamilyen növényi festőanyag is volt, nagy,színes foltok keletkeztek az edényen, melyeket semmilyen szerrel nem lehetett többé eltávolítani. + + + Alig tíz évvel a pápai keménycserépgyár alapítása után, 1815- ben alakult a körmöcbányai kőedénygyár, melynek egyik alapítója gyógyszerész volt. Patikaedényeik a klasszicizmus egyszerű formáit mutatják, a máz alatti színezés helyett gyakran plasztikus díszítményt használnak. Ilyen egy hengeres alakú, tagolt talpú kis edényünk, plasztikusan kiemelkedő, farkába harapó koronás kígyó díszítéssel. A farkába harapó kígyó már az alkimisták által használt szimbólum, így nem szükségszerű, hogy csak a "Kígyó-patika" elnevezésre utal. Az edény fedele is plasztikusan mintázott: a fogó fekvő oroszlánt ábrázol. A nagyméretű edényben varjútövis-benge gyümölcséből készített lekvárt tartottak (ROOB. SPINAE CERVINAE), amelyet hashajtóként 156
