Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
A budai fajansz-, majd később kőedénygyárat 1785-ben alapítja ifj . Kuny Domokos (1754-1822), a Kuny keramikus család Tatáról Budára költöző fiatal tehetsége. Saját, önálló gyárát a mai Krisztina krt. 43. sz. alatti házban rendezi be és legfőbb törekvése, hogy bebizonyítsa: ő is méltó versenytársa a tatai és a holicsi gyáraknak. Termékeinek a pesti piacon való árusítása akadálytalan, mert Tatán maradt testvérével megegyezik: Tata a Dunántúl felé szállít ezentúl. így csak Kuny tehetségén múlik, hogy talál-e magának vevőt Pest-Budán. Hő vágya, hogy a"feő nemességet"megnyerje áruinak, de hiába intézi hozzájuk hirdetéseit a pesti lapokban, hamarosan be kell látnia,hogy megrendelői inkább a polgárság köréből kerülnek ki. Jó érzékkel igyekszik az ő igényeiknek megfelelő árút gyártani: kevesebb dísz- és több használati edényt, nem drága arany- és bíbor-festékkel festett, hanem olcsóbb anyagokkal díszített edényeket. Remek szakember; fajanszain kitűnő minőségű fehér mázt használ. Új anyagokkal is kísérletezik. A napoleoni háborúk következtében a legfontosabb ércbányák elvesztése miatt az ón- és ólommázhoz szükséges fémoxidok beszerzése igen megdrágult,ezért a könnyebben beszerezhető antimonnal, ill. annak oxidjával: az antimontrioxiddal kísérletezik. A pesti egyetem visszautasítja erre vonatkozó szabadalmát, mert a beküldött mintadarabok nem felelnek meg a követelménynek. Az antimonnal túltelített mázú edényekkel ugyanaz történik, ami a hibásan készített ólommáznál is előfordulhat: savak hatására a máz megrepedezik és a kioldott antimon mérgező hatása miatt az edény használata nem biztonságos. Kunyt elkeseríti az elhamarkodott elutasító döntés; 1810-ben Bécsbe költözik. Tragédiája valójában nem is az, hogy megnemértés vette körül, hanem az, hogy a rohamosan hódító kőedénygyártás túlhaladottá teszi kísérleteit: ha elfogadják is az antimon-mázt mint újítást, akkor sem használhatja sokáig, hiszen a fajanszgyártás kora lejárt, nem volt már szükség új mázakra hozzá. Természetesen Kuny is gyártott kőedényeket, párhuzamosan a fajansz edényekkel való kísérletekkel. Mindkét típusú edénynél a XVI. Lajos stílust követi, a patikaedényei sírna henger-, vagy lefelé keskenyedő talpasváza-foimájúak. Ezeknél ő alkalmazza 152
