Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

Új-Iegújabbkori kiállításaink napi problémái

Nem csorbulatlan igazságtartalma, hanem a tartalmatlan szócsép- lés silányítja frázissá az olyan megállapításokat, amelyek az új-legújabbkori kiállítások politikai jellegét, s ennek révén is tudományos igényességét húzzák alá. Ami itt szemináriumi szint alá hitványítja a szavak értelmét, az annak a - hibás gyakorlatban gyökerező, hallgatólagosan lappangó - felfogásnak folyománya, amely szerint a politikainak minősülő kiállítás különlegesen kedvezményes dolog a rendező számára: kerül amibe kerül, bírálni nem szabad, hisz politikai érdekkel függ össze; s ha mégis nyilvánvalóvá válik, hogy érdektelenséget szül,azért a látogatóknak régi rendszerből örökölt ideológiai elmaradottsága felelős. Ami itt is magvas igazság és politikai tény, az az, hogy e kiállítások hatnak a látogató hangulatára, hozzáállására, végsősoron nézetére. Vagy hivatalosan vallott szándékaik irányában - vagy ellenkező irányban, mely esetben korántsem a közönség hibás, s a kiállítás nem szolgálja a politikai érdeket, hanem terheli.

Ezt most már intézményeink vezetésének és a fenntartó-felügyeleti szerveknek fontolóra kell venni, különösen mivel olyan lehetőség is fennáll, amely a kiállítás rendezőjének tevékenységét nem annyira a közönség , mint az ő érdeklődésük megnyerésére irányítja, tekintve, hogy ők néha már a szándékot is méltányolni kényszerülnek. Meg kell érteniük, hogy céljaiknak többet árthat egy rosszul rendezett politikai kiállítás, mint amennyit a helyes témaválasztás önmagában használhat, mikor már a cél kezdi megközelíteni eredeti mivoltát és nem tételeknek a kiállítás okfejtésébe való beépítésére irányul, hanem a történelmi igazság kifejtésére, azon magabiztosságunkban, melynek

138