Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

alapján nemcsak hirdetjük, hanem hisszük is, hogy nézőpontunk akaratlagos ugyan, de csak annyiban ás azáltal, hogy legfejlet­tebben tudományos szemléletünk követelményeit törekszik megva­lósítani. Amikor is nem "propagandát", hanem a marxista törté­nettudomány keretében fejlődő muzeológiát művelünk, esetleg an­nak tudatában is, hogy korunkban már propagandának is e tudomá­nyos színvonal a legjobb. Ez viszont az új-legújabbkori történeti kiállítások rendezésé­nél lelkiismeretes tudományos előkészítést igényel - beleértve a műtárgygyarapítás tevékenységét is -, úgyszintén a legfej­lettebb rendezési elvek és módszerek alkalmazását, ami csak bő­séges és megfelelő műtárgyállomány alapján lehetséges. E két követelmény gyümölcsöző kölcsönhatása nemcsak azért nélkülözhe­tetlen, mert feltételezi és kiegészíti egymást,hanem kort jelző volta miatt is: stílusjellege végett. Vajon mi is jellemezhetné jobban az új-legújabbkori történeti kiállítást a múzeumban, mint egy újkori rendezési stílus?Pedig most e kiállítások minő­sége hatványozottan igényelt; nem utolsó sorban azért, mert te­kintélyük a korábbi hiányosságok miatt még ma sem teljesen csorbítatlan. + + + Két nagy kiállítás foglalkoztat írás közben. A Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum már vitára bocsátotta három év múlva nyíló ki­állítása terveit, a Budapesti Történeti Múzeum három évet biz­tosított a fővárosi centenáris kiállítás forgatókönyvének ter­vezésére, kimunkálására. Már pusztán a hosszú előkészületi idő ténye felbecsülhetetlenül pozitív jelentőségű, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a MMM kiállításainak példája az egész országban hat. A nagy érdeklődéssel kísért és kibontakozást ígérő kiállítási munka tanulságai elkészültéig még váratnak ma­giikra, s addig csak a korábbi kiállítási tapasztalatból merít­ve, mutathatunk rá néhány mellőzést kiérdemelt rendezési végle­tességre, melyek eddig az új- és főleg a legújabbkori kiállítá­sok hatékonyságának kerékkötői voltak. 139

Next

/
Oldalképek
Tartalom