Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

selése ma már egészen az alsóbb néposztályok részére szorult. Ha van fekete ruhája, alakítsa át viselőruhává, mert látogató vagy utcai ruhának ma már éppen nem divatos".

A lemaradás okát elsősorban nem a konzervatív Ízlésben kell keresnünk, hanem abban a tényben, hogy míg a fiatal lány vagy asszony igyekezett jobban öltözni, amint anya lett, le kellett erről a luxusról mondania. Kelengyéjében (ami akkor szinte nélkülözhetetlen feltétele volt a házasságnak) legtöbbször egy sötét ruha is volt, amely aztán évtizedekig elkísérte, s nemritkán új gallérral felfrissítve azt viselte lánya esküvőjén is. Ha mégis vett magának új ruhát, azt szintén hosszú időre-szánta, ezért igyekezett a divatot csak módjával követő fazonút választani. A fentiekben említett vasesztergályos-feleség még egy ruháját sikerült Garai Tibornak megszereznie (Lsz: 69.226, TX. 17.), amely sötétkék gyapjúsheviot-anyagával (ami nem is különösen rossz minőségű!), finom selyemtressz díszítésével jellegzetesen ilyen típusú ruhadarab. Pormája a lefelé bővülő, hét részből szabott szoknyával, magas állógallérjával az 1900 körüli divatra jellemző, de pontos datálása éppen azért nem lehetséges, mert már az időközben anyává vált asszonynak- későbbi, "szolidabb" viselete volt az előző, divatos fazonú ruhával szemben. Érdemes megjegyezni, hogy sokkal megviseltebb is annál, ami azt mutatja, hogy ha volt is divatosabb fazonú ruhája valakinek, akkor sem "illett" már családanyaként azt viselnie!

Feltehetően ilyen ruhadarab volt a gyűjtemény egy fekete-fehér pettyes kartonruhája (Lsz: 69-57.32, TX.42.). Ovális kivágású, derékben ráncolt felsőrészét szegőzés és gépicsipkével szegett fehér batisztbetét díszíti, kifekvőgallérja is csipkével szegett fehér batiszt. Újjá vállbán ráncolt, könyöknél húzott fodorral díszített, onnan csuklóig szűk. Fekete selyempöttyökkel szőtt lüszterkötény (Lsz: 69.5T.21, TX.4I.) tartozik hozzá, mely harangosan szabott, pánttal és fodorral díszített, elején gépi hímzésű gallért utánzó dísz. 1900-1910 között készülhetett, formája után még pontatlanabbul datálható, mint az előző. Tulajdonosa ismeretlen, illetőleg csak annyit tudunk róla, hogy azonos lehetett az egyik fekete szövetszoknya tulajdonosával.

135