Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
egy kéziratot is, egyébként azonban csak az eredeti illúzióját megközelítően felkeltő másolatokat (tehát ismét nem a hagyományos fényképmásolatokat) állítunk ki. Jórészt eredetiben kerülnek viszont kiállításra a Petőfi környezetével és a korral kapcsolatos tárgyak (tárgyaknak nevezve most mindent, ami nem kép, kézirat vagy könyv). Ebben a vonatkozásban is jónéhány nehézséggel állunk szemben, leginkább azzal, hogy Petőfiről és környezetéről meglehetősen kevés hiteles emléktárgy maradt fenn s ezek egyrésze különben is Kiskörösön s az ottani kiállításon van, melynek egységét a várható zarándokutak miatt sem lenne helyes épp az ünnepi évben megbontani. Különösen kevés, szinte semmi a pályája első szakaszából való tárgyi emlék, ami különben érthető és a maga módján jellemző is: a negatívum a plebejusi Petőfi szegénységét, nyomorát tükrözi. A pályakép indításakor tehát csak néhány Petőfire vagy környezetére vonatkozó és csak esetlegesen megmaradt eredeti emléktárgyat tudunk mintegy felvillantani. A hiányt részben néhány egykorú, tehát a személyes jellegtől eltekintve történelmileg hiteles tárggyal tudjuk pótolni. Ezzel a lehetőséggel azonban csak módjával élhetünk, hiszen az ifjú Petőfi képét meghamisítanánk,ha gazdagabbá tennénk, mint amilyen volt. 1847- től kezdve több tárgy áll rendelkezésünkre, igy némi egykorú (de nem Petőfitől való) tárgyi anyag hozzáadásával az egyik teremben már megközelítő hűséggel a házas Petőfi lakásainak atmoszférájából .mindennapi használati tárgyainak világából is sokat reprodukálni tudunk, még akkor is, ha kicsinyesen pozitivista reprodukciókra ez alkalommal sem törekedhetünk. A kicsinyesen pozitivista rekonstrukciót különben nemcsak kényszerűségből, hanem a jellemző és az esetleges közötti különbségtétel elvi megfontolásától is mellőztük. És ezzel a gondolattal kiállításunk (és minden irodalmi kiállítás) alapvető nehézségéhez és teljesen soha fel nem oldható paradoxonéhoz jutottunk el. Az életpálya egyes szakaszait bemutató képek, metszetek, sőt gyakran még az író használati tárgyai is valójában csak ritkán tükrözik, akárcsak megközelitő hűséggel az író személyiségének leggazdagabb és legigazibb vi82
