Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
lágát, vagyis a művek világát. De még csak azt a társadalmi-politikai környezetet sem adják vissza, ami az írói mű világát alakította, bár ez utóbbiból kétségtelenül többet villanthatnak fel. Ennek ellenére, ha kiállítást rendezünk, az írói mű leglényegesebb elemeit: az eszméket, érzelmeket, struktúrát, formavilágot stb. (amelyeket egy írott irodalomtörténeti munkában a fogalmak gazdag nyelvén is nehéz a maguk mélységében ás gazdagságában bemutatni), jórészt mégis a nagy írók világánál mindig szükségképp primitívebb világot visszatükröző tárgyak, képek segítségével kell megközelítenünk. Tudnunk kell, hogy ez még a legszerencsésebb esetben is csak részben, jelzésszerűen lehetséges. Petőfi esetében ebben a vonatkozásban még egy külön (egyes vonatkozásaiban már az előbbiekben is érintett) nehézséggel találkozunk. Ez abban áll, hogy míg pl, egy Victor Hugo kiállítás rendezője az egykorú francia festészet olyan, Hugóval kongeniális és az iró nagy témáival, de stílusával is érintkező képviselőinek műveit használhatja fel, mint mondjuk Géricault vagy Delacroix, emellett a kor romantikus kismestereinek és gazdag képi információinak tömegéből válogathat, Petőfinek viszont megközelítően sincsenek kongeniális és írói világával is közeli rokonságot tartó festő-kortársai s a korról rendelkezésünkre álló átlagos képanyag pedig még kevésbé Petőfi szemével nézi és tükrözi a világot. Az életrajz egyes állomásait, a környezetet épp ezért mindig jóval könnyebb képekkel, tárgyakkal ábrázolni, mint a művek világát, s így szinte elkerülhetetlen, hogy az irodalomtörténeti kiállítások ne valamilyen biografikus vázra épüljenek fel. Másképp ugyanis kevés vizuális anyagtik lenne. De épp Petőfi esetében ez egyáltalán nem baj, hiszen bizonyára felesleges hangsúlyoznunk, hogy életrajza önmagában is nagy tanulságokkal szolgál s a művek megértését is nagy mértékben elősegíti. Kiállításunkat épp ezért mi is életrajzi vázon építjük fel, de a részletekben Petőfi eseményekben gazdag életének állandó csábítása mellett sem időzhetünk el. Ebben a vonatkozásban különösen a vándorévek bemutatását kellett, már csak az életmű megfelelő arányainak megtartása végett is szemléletesen sűrített jelzésekkel megoldanunk. De ha felhasználjuk is az életrajzi kiindulásban rejlő lehető83
