Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

milyen ok miatt nem állíthatunk ki (például vándorkiállítások esetében), mint népszerűsítő megoldás, jobb híján alkalmazható. Egészében véve mégis ahhoz az eljáráshoz hasonlít, amikor egy festő művei helyett azok reprodukcióit állítjuk ki, tehát akár a történeti, akár az esztétikai információ felől nézve másodla­gos jellegű. Emellett a szürke fényképek sorozata hatását te­kintve is "szürkíti" a kiállítás által adott benyomásokat. A Petőfi-kiállításunk (és néhány más író) esetében pedig még az­zal a hátránnyal is járna, hogy fokozná már az eredetiben gyak­ran statikus hangulatú képanyag biedermeier jellegét. A fényképek esetleges alkalmazása kapcsán is meg kell fontol­nunk, hogy Petőfiről és környezetéről is, a szabadságharc ese­ményeiről is aránylag kevés képes ábrázolás maradt fenn s eze­ket tankönyvek, népszerű kiadványokat már számtalanszor repro­dukálták, a legtöbbször gyenge technikával. Magukat az eredeti képeket, metszeteket viszont még a kor specialistái is csak ritkán láthatták. Kiállításunk kitűnő alkalmat adhat tehát az ilyen eredeti anyag bemutatására és egyben Petőfiről is iga- zabb, sokoldalúbb és bensőségesebb képet nyújthat, mint a má­sodlagos fényképreprodukciók. Petőfi realizmusa a kiállítás rendezői számára többek között azt az igényt is jelenti,hogy nagy mértékben egykorú hiteles anyagot használjanak fel. Ebben a vonatkozásban külön problémát jelentenek a kéziratok. Az előbbi gondolatmenetből logikusan az következnék, hogy a kéziratokat is eredetiben állítsuk ki. Valóban ez lenne a tö­kéletes megoldás. Egy eredeti kézirat, a már megfakult tintá­jával, kopott, ha nem épp rongyos papirosával egy olyan fajta közvetlen kapcsolatot hoz létre az író világával, amit semmi­féle reprodukció sem pótol. Rég ismert dolog ez. De Petőfi jó- néhány reprezentatív kéziratát már az egykori Petőfi-házban év­tizedekig kiállították, az állandó fény és a lassan szállingózó por számos kéziratot deformált, sőt csaknem olvashatatlanná tett. A kéziratok megóvásának igénye tehát nem engedi meg azok hosszabb ideig való kiállítását. Ezt a nehézséget úgy próbáljuk áthidalni, hogy a kiállítás nyitvatartásának ideje alatt, külö­nösen pedig az első hónapokban rövidebb időre kiállítunk egy­81

Next

/
Oldalképek
Tartalom