Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 1. szám

volna* Még terminológiája sem egységes.^ Egyes munkatársak a múzeumokban a gyűjteménytárgyakat nagyobbrészt csak úgy tekintik, mint szaktudományukban a megismerés forrását. Ez - véleményem szerint — nagyon leszűkített szemléletmód, amely az egész múzeumi munkát kedvezőtlenül befolyásolja.

A múzeumi tárgy valójában a következő hármas szempont egységében értelmezhető:- általános értelemben vett kultúrérték, a nemzeti kultúr- kincs és állami reprezentáció része (ennek alapján részesül gondozásban, többek között azzal a céllal is, hogy a következő generációk számára is fennmaradjon;- a tudományos megismerés eredeti forrása, a természetről vagy a társadalomról, vagy az emberi tevékenység valamely szakterületének fejlődéséről új ismeretek szerzésének eszköze (anyagában és megformálásában annak a kornak és környezetnek hiteles üzenetét hordozza, amelyből előkerült;- a széles néprétegekre ható nevelés eszköze, amely lehetővé teszi a valóság közvetlen megismertetését, mégpedig természetes kódban, azaz olyan mesterséges (ábrázolt vagy szóbeli) kódokba való átmenet nélkül, amelyekkel a tömegkommunikációs eszközök dolgoznak.

A tárgy lényeges tulajdonsága, hogy üzenetet hordoz magában,a- melynek dekódolásával információkat kapunk keletkezése koráról, környezetéről, A tárgyak nyelve azonban más,mint a beszédnyelv, információs (közlő-) képessége a mondanivaló tartalmát és minőségét tekintve nem ugyanaz az illetékes szakember,

V.ö. a következő terminusokat: Museumsgegenstand, Sammlungs— gegenständ, Primärquelle, Sachzeuge stb. A szerző a "gyűjteményi tárgy" kifejezést használja; lásd pl. a Príspevék k diskusi o sbírkovém prédmétu (Hozzászólás a múzeumi şyujteményi tárgyról szóló vitához) c. cikkét (Öasopis Národniho Muzea 1967* 2: 95-100); egyébként STREICHER, KNORR, HÜHNS-NEUESS cikkeire hivatkozik (Neue Museumskunde).

11