Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 2. szám
következő nehéz évek szakították meg a Győry lelkes művének folytatása még mindig nem tudott megkezdődni." A további fejlődésről szintén Salacztól értesülhetünk. Az Orvosegyesület I9O8. évi eseményeit összefoglaló írásának az e- gyesületi székházról szóló részében ezt olvashatjuk: "A II. emeleti legnagyobb helyisége igen alkalmas ülésteremmel szolgált a szakosztályok számára, az egyik kisebb teremben pedig az egyre szaporodó orvostörténelmi múzeum nyert elhelyezést. " Ugyanitt lábjegyzetben azt is megjegyzi Salacz, hogy Korányi Frigyes közbenjárására a Balassa, a Lumniczer és a Markusovszky család igen értékes levelezéssel és más kéziratos anyaggal gyarapította a múzeumi anyagot. A bíztató kezdet után, amely máig biztosította a különben meg- szerezhetetlen orvostörténeti gyűjtemény fennmaradását, mint önálló intézet nem tudott gyökeret verni a múzeum. Jól mutatja ezt az a tény, hogy Nékám Lajos professzor 1918-ban tervezetet dolgozott ki a "Magyar Orvostörténelmi Múzeum" létesítésére, a- mely nyilvánvalóan a Hőgyes-féle kezdeményezés (1905) továbbfolytatását jelentette.^ A tervezett múzeum gyűjtőköre kiterjedt volna a széles értelemben vett orvostörténetre, tehát a gyógyszerészet és általában az egészségügyi emlékanyagára is. Különösen fontosnak ítélték meg az első világháború emlékeinek az összegyűjtését, ami előrelépés volt, miután a Hőgyes-féle javaslat az 1850 előtti anyagban jelölte meg a gyűjtési korhatárt. Ennek a javaslatnak és a lezajlott vitának már jellemzője, hogy túllép a leletmentésen és az intézeti munka jellegét is meghatározza. Javasolják a Magyar Orvostörténelmi Múzeum és Könyvtár elnevezés használatát is, amely már a gyűjtőkört is meghatározza. A leendő intézmény személyi összetételére is gondolnak, amikor kimondják, hogy a gyűjtő munkát orvos és törté^Szamosháti Dániel: 45 év előtti tervezet Magyar Orvostörténelmi Múzeum létesítésére. Orvostört.Közi. 1965.28.köt. 266-271.1. 51