Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 2. szám
nész végezze, de abba levéltári, könyvtári és múzeumi gyakorlattal rendelkező szakembereket is vonjanak be. Világosan látták, hogy az orvos- és gyógyszerésztörténeti jellegű múzeumi munka sokféle ismeretet igényel, ez nem lehet csak a hagyományos kiképzésben részesült szakemberek munkája. + + + Egy-egy szakterület múzeumának megszületését sokféle körülmény segítheti elő. A leginkább kézenfekvő, ha szép műemléki környezetben muzeális értékű berendezést, gyűjteményt őriznek meg. Ez vonatkozik a gyógyszerésztörténeti múzeumokra is, ahol az esztétikumnak is nagy szerepe van. Éppen ezért olyan helyeken fogant meg a gyógyszerész múzeumügy gondolata, ahol ennek megvol- , 3 tak a tárgyi feltételei. Erdélyben, Kolozsvárott született meg az első kezdeményezés gyógyszerésztörténeti múzeum létesítésére. A Gyógyszerészi Közlöny 1887. évi egyik számában ezt a hírt olvashatjuk: "A kolozsvári egyetem gyógyszerész hallgatóinak segélyegylete Bőckel Samil elnöklete alatt tartott gyűlésén elhatározta, hogy egy "Gyógyszermúzeum"-ot fog létesíteni."6 Orient Gyula gyógyszerész - a kolozsvári egyetem akkori tanársegédje - írásaiból követhetjük nyomon a Gyógyszerészeti Múzeum történetét. Kiviláglik belőlük, hogy a lelkes kezdeményezés u- tán másfél évtized is eltelt, amíg az első eredmények megmutatkoztak. A Gyógyszerészeti Közlönyben 1903-ban közölt felhívásában is a Magyar Gyógyszerészeti Múzeum felállítását szorgalmaz- ta Orient.1 A kolozsvári Gyógyszerészeti Múzeum nemcsak erdé^Hazai viszonylatban kiemelkednek a volt jezsuita patika-berendezések a XVIII, századból (Kőszegi patika az Iparművészeti Múzeumban, az egri Telekesy-patika,a székesfehérvári "Fekete Sas" patika. A két utóbbit múzeumi egységgé is nyilvánították. Gyógyszerészi Közlöny. 1887. évf. 223. 1. 7Uo. 1903. évf. 8.SZ. I25-I27. 1. 32
