Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
A szovjet Riviera a muzeológus szemével A Fekete-tenger északi és északkeleti partvidékének ez az elnevezése földrajzilag nem egészen helyes megjelölés, miután a terület csupán keleten, a Kaukázus előterében éri el a, valédi mediterrán tájak földrajzi szélességét, másrészt csak a Krim félszigeten és a Kaukázus előterében védik hegyláncok az észak felől érkező hideghullámoktól és ezért csak ezeken a helyeken fejlődhetett ki igazi mediterrán táj, amit a növényzet képe is oly határozottan mutat. A partvidéknek Krimtől nyugatra fekvő része változatos felépítésű és vonalú, un. Ilmán vidék. A partvidék növényzeti és talajföldrajzi szempontjából a Szovjetunió sztyepp zónájának csernozjom övezetében fekszik. nagyvonalakban ugyanezek a természeti viszonyok jellemzik a Fekete-tengerbe merészen előre ugró Krim-félszigetet is, kivéve annak déli szegélyét. Itt az 50 km széles, 150 km hosszú, 1500 m-ig emelkedő Jajla-hegység déli lejtőjén igazi mediterrán viszonyokat találunk. A mediterrán természeti viszonyok fokozottabban érvényesülnek keletebbre, a Kaukázus délnyugatnak tekintő Fekete-tengeri partvidékén, a hegység nagy kiterjedése és gerincmagassága miatt. Az un. szovjet Riviera területe igen változatos történeti múltra tekinthet vissza. Már a rabszolgatartó ókorban jelentős városok emelkedtek a tenger partján, görög gyarmatok, kereskedőtelepek. A görög városok az akkori legfejlettebb életmódot, gazdasági és társadalmi berendezkedést hozták magukkal és honosították meg itt. Az i.e. I. században a tengerpart egészében a rómaiak fennhatósága alá került. A római uralom egy időre biztosította a terület fejlődését, de nemsokára az északi tengerpart az évszázadokon keresztül egymást váltogató és tovább űző nomád népek átkelő helye lett. 92
