Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
A mongolok, illetve a tatárok, akiket ide telepitettek a Krim- félszigetre, a XIII. századtól tartották uralmuk alatt e területet, mig a XVI. században uj hóditó: a török birodalom fennhatósága alá került a terület. Ez a sors érte a keleti partvidék egymással torzsalkodó kis fejedelemségeit is. A török birodalom uralma nem a fejlődést jelentette itt, hanem a hanyatlást és elmaradottságot. A XVIII, században Oroszországhoz való csatolása újabb idegen uralmat, de viszonylagos békességet és gazdasági fejlődést jelentett. Az orosz uralom alatt megindult a tőkés fejlődés, kibontakozott a munkásmozgalom is. A partvidék kivette a részét a XX. századi orosz forradalmakból, a Patyomkin-cirkáló legénységének felkelésétől a szovjet hatalom kikiáltásáig. Ezt követően a 1920. év decemberében megszületett Lenin hires dekrétuma: a XIX. század végén, a XX. század elején épült főúri - köztük cári - nyaralókat, elegáns luxusvillákat népüdülőkké kell átalakítani. Ennek emlékére impozáns obeliszket állítottak Jaltában, mely ma is a város egyik nevezetessége. A szovjet Riviera „nyugati kapuja" a festői fekvésű Odessza. A város alapításának története Szuvorovnak, a nagy hadvezérnek nevéhez fűződik, öt bizta meg II. Katalin cárnő, 1794. május 27.-én kelt legfelsőbb leiratával, hogy a mai Odessza helyén haditengerészeti és kereskedelmi kikötőt építtessen. Ezen a helyen u- gyanis ősidők óta erődítmények álltak. Odessza helyét eleve meghatározta tehát előtörténete: olyan stratégiai ponton feküdt, ahonnan ellenőrizni lehetett a fontos tengeröblöt. A városépítést 1794. augusztus 22.-én kezdték, s az első tervek szerinti munka 1814-ig tartott. Közben 1803-ban nevezték ki Odessza polgármesterévé Armand Richelieu herceget, aki a francia forradalom elől menekült és II. Katalin cárnő befogadta udvarába. Az uj város rohamosan fejlődött, Szentpétervár és Moszkva után gazdaságilag az ország harmadik legfontosabb városa lett. Ez idő tájt, a XIX. század közepén épült ki a mai tengerparti korzója, a Primorszkij bulvár és annak világhíres remeke, a Richelieu- (ma: Patyomkin-) lépcső. 93