Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 1. szám

fejleszöésévei és önképzéssel foglalkozott. E körülmények következtében a munkásság hagyománykincse - az uralkodóosztályokéhoz viszonyítva - forma tekintetében egyoldalúvá, szegényessé, elmaradottá vált, mig a parasztság a sok évezredes formákat természetszerűen használva, sok tekintetben tökéletesebben fejezte ki emberi vágyait, mint a polgári korszak divatoknak behódoló mun- kásmüvészete. Ez a körülmény nem jelenti azt, hogy a munkásosztálynak ekkor még nem voltak vágyai, mély humánumról tanúskodó értékes hagyományai, amelyek akkor is, ma is a munkásosztály jövőjét, a szocializmus építését szolgálták, csupán azt, hogy a munkásosztály öntudata, fejlődése és fejlettsége nem érte el a korszerű gazdasági és társadalmi lehetőségek szintjét.

Amióta azonban a világ egyhatodán a munkásosztály kezébe került a hatalom,a történetírásban is központi helyet kapott a dolgozó nép múltjának, történetének, életmódjának, szokásainak, élete teljességének, - nem utolsó sorban politikai mozgalmainak és ezek hatásának tudományos vizsgálata. Ha a munkáshagyományokat a társadalom fejlődése szempontjából korszerűen akarjuk értékelni, elsősorban azt kell szem előtt tartanunk, hogy a munkásosztály a kapitalizmusban a termelési eszközök tulajdonából kizárt pária, proletár, munkaerejének eladásából élő, teljesen elnyomott és mértéktelenül kizsákmányolt társadalmi osztály volt, amely e rettenetes elnyomás idején is önálló gazdasági és művelődési intézmények létesítésére törekedett, - mig most a termelési eszközöket társadalmi tulajdonban tartó osztály, a szocializmus építésének vezetője. Hangsúlyozzuk, hogy ez csupán a felszabadulás óta van igy. Ezért a közgondolkozásban a munkáshagyományok haladó össztársadalmi funkcióit elnyomja a volt uralkodóosztályok kulturális hagyományainak a mindennapi élet rendszerébe hosszabb időn át szervesen beépült hagyományrendszere. Mivel a magyar munkásosztály kulturális múltja különben sem tekinthet vissza évszázadokra, az osztálytársadalmak vérgőzös hatalmi harcai miatt, a munkáshagyományok humánumát, az ősközösség nagy emberformáló évezredeibe visszanyúló gyökereit meg kell tisztitanunk az osztálytársadalmak története során kialakult torzulásoktól. Nem annyira a régmúlt, mint inkább a közelmúlt hagyományainak korszerű elemzése napjaink elsőrendű tudományos problémája azokban a szaktudományokban, amelyek ezekkel valamilyen kapcsolatban vannak.

54