Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
Felidézhetjük azonban elsőül is a szőlő és a ház egykori gazdájának, Fáy Andrásnak szellemét. Neki ez a jő barátokat szives vendégszeretettel fogadó vidéki otthon egyszerre volt alkotása és pihenőhelye. E helyhez őt a táj szépségén, a szőlő gondján és örömén túl is sok kapcsolat fűzte. Pestmegye szolgabirájaként a váci járásban kezdte közszolgálatát; s képviselte e föld és nép érdekeit az országos fórumokon is, amikor már követ, iró, taka- rékpénztár-alapitó, a művelődéspolitika és a gazdasági élet igen sok és fontos területén vezető ember lett. Azt most már mégis újra illik tudni, hogy nem csak érdekes és tanulságos meséket irt, hanem úttörője volt a magyar társadalombiráló regénynek is, hogy nem csak Pestmegye 3zinibizottságának volt oly tevékeny tagja, aki - egyebek közt - telket szerzett első Nemzeti Színházunknak, de úttörője volt a magyar nőnevelés korszerűsítésének is; nem csak a Tudós Társaság, a Kisfaludy Társaság tagja, elnökhelyettese, vezető munkatársa, de az Ellenzéki Körnek is vezető politikusa; nagy reformkorunk egyik legtevékenyebb embere. Nehéz volna választani, mit becsüljünk nagyobbra; sokoldaluságát-e vagy önzetlenségét és józan Ítéletét a közügyek szolgálatában. Szemere Pál, egyszerre szarkasztikus és együttérző, vitázó és segitő barátja és munkatársa méltán nevezte őt „a nemzet mindenesének". Nekem, megvallom, mértéktartó, okos türelme imponál legjobban, az a kivételes arányérzék, amellyel a robbanó, áradó, elsodró forradalmi események és a bosszúálló.elnyomó abszolutizmus hatalmaskodásai idején egyformán azt tette, azzal törődött, ami az élet alapvető dolgaival összefüggésben volt szükséges a nemzet fejlődésében. Nemzedékek figyeltek rá s tartották méltán tiszteletben; az elnyomás idején, az 50-es években is a legjobbak vették körül a 70. évével is fáradhatatlanul munkálkodó bölcs öreget. Emlékkönyvében Arany 1855-ben bejegyzett megrendítő sorait is ott olvashatjuk Kölcsey, Vörösmarty, a Jókai-házaspár, Szalay László, Szigligeti Ede, Greguss Ágost s még annyi más jelesünk bejegyzései mellett. S kik azok, akik fóti házának és kertjének vendégei voltak, hogy élvezzék a kirándulás, a vidék, a szőlő, a bor, de mindenekfölött a társaság örömeit? Vörösmarty Mihály, akinek dala halhatatlanná tatte a magyar irodalomban Fót nevét, maga is egyik mindenese volt a kornak, amely milliónyi kezet szabadított és kényszeritett
