Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 1. szám

Felidézhetjük azonban elsőül is a szőlő és a ház egykori gazdájá­nak, Fáy Andrásnak szellemét. Neki ez a jő barátokat szives ven­dégszeretettel fogadó vidéki otthon egyszerre volt alkotása és pihenőhelye. E helyhez őt a táj szépségén, a szőlő gondján és örömén túl is sok kapcsolat fűzte. Pestmegye szolgabirájaként a váci járásban kezdte közszolgálatát; s képviselte e föld és nép érdekeit az országos fórumokon is, amikor már követ, iró, taka- rékpénztár-alapitó, a művelődéspolitika és a gazdasági élet igen sok és fontos területén vezető ember lett. Azt most már mégis új­ra illik tudni, hogy nem csak érdekes és tanulságos meséket irt, hanem úttörője volt a magyar társadalombiráló regénynek is, hogy nem csak Pestmegye 3zinibizottságának volt oly tevékeny tagja, aki - egyebek közt - telket szerzett első Nemzeti Színházunknak, de úttörője volt a magyar nőnevelés korszerűsítésének is; nem csak a Tudós Társaság, a Kisfaludy Társaság tagja, elnökhelyette­se, vezető munkatársa, de az Ellenzéki Körnek is vezető politiku­sa; nagy reformkorunk egyik legtevékenyebb embere. Nehéz volna választani, mit becsüljünk nagyobbra; sokoldaluságát-e vagy ön­zetlenségét és józan Ítéletét a közügyek szolgálatában. Szemere Pál, egyszerre szarkasztikus és együttérző, vitázó és segitő ba­rátja és munkatársa méltán nevezte őt „a nemzet mindenesének". Nekem, megvallom, mértéktartó, okos türelme imponál legjobban, az a kivételes arányérzék, amellyel a robbanó, áradó, elsodró forra­dalmi események és a bosszúálló.elnyomó abszolutizmus hatalmasko­dásai idején egyformán azt tette, azzal törődött, ami az élet alapvető dolgaival összefüggésben volt szükséges a nemzet fejlő­désében. Nemzedékek figyeltek rá s tartották méltán tiszteletben; az elnyomás idején, az 50-es években is a legjobbak vették körül a 70. évével is fáradhatatlanul munkálkodó bölcs öreget. Emlék­könyvében Arany 1855-ben bejegyzett megrendítő sorait is ott ol­vashatjuk Kölcsey, Vörösmarty, a Jókai-házaspár, Szalay László, Szigligeti Ede, Greguss Ágost s még annyi más jelesünk bejegyzé­sei mellett. S kik azok, akik fóti házának és kertjének vendégei voltak, hogy élvezzék a kirándulás, a vidék, a szőlő, a bor, de mindenekfölött a társaság örömeit? Vörösmarty Mihály, akinek dala halhatatlanná tatte a magyar irodalomban Fót nevét, maga is egyik mindenese volt a kornak, amely milliónyi kezet szabadított és kényszeritett

Next

/
Oldalképek
Tartalom