Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
rá a változtatás, az emberi teremtés munkájára: az irodalom mindenese. Roppant költői látomásokat foglalt varázslatos szavakba, de megírta e szavak nyelvtanát is; a kor vezető folyóiratait szerkesztette és a színház páratlanul sokoldalú szakembere lett: csupa munkakedv, óriás erő mind a teremtésben, mind a hétköznapi munkabírásban, s emellett maga az egyszerűség, a barátság, a hűség. Mellette a nemzeti politika olyan óriásai, mint Deák Ferenc és Kossuth Lajos, akiknek jelentőségét lehet, egymáshoz mérve őket, nagyobbra vagy kisebbre értékelni, de nevüket nem lehet sem egymástól, sem a kortól elválasztani, amelynek legnagyobb hatású formálói voltak. S hadd sorakozzanak melléjük a baráti kör kevésbé hires, de nem kevésbé becsülésre méltó többi tagjai: a derék Bugáth Pál, aki nem csak a magyar orvosi nyelv sokszor kalandosromantikus megujitója, megteremtője volt, hanem a forradalom és szabadságharc tevékeny részese is,48-ban „Magyarország főorvosa"; Szemere Pál, Fáy unokabátyja, akit már említettem, az idősebb nemzedék mindig fiatal, kutató, kételkedve is bizakodó, éleselmé- jü és nagyszivü, páratlanul sokoldalú és termékeny szelleme; a gyönyörűen felivelő s tragikusan kettétört pályáju Ferenczy István, első igazán jelentős hazai szobrászművészünk a reformkorban; s hogy a nők se hiányozzanak: a két vonzó házaspár - mert hiszen akkor még aligha járhatott volna magános nő bár még olyan megbízható férfitársaságba - Vachott Sándor, az Író, Petőfi barátja, Kossuth titkára 48-49-ben és felesége Csapó Mária, Petőfi Etelké- jének nénje, férjének emberként is, Íróként is méltó társa, a kor egyik legszínesebb emlékezője; s a Karacs-házaspár: Karacs Ferenc a rézmetsző, az első komoly hazai térképek művésze s vele felesége, a nők egyenjogúságának előharcosa, szépiróként és közíróként egyaránt tevékeny, okos asszony -.Karacs Teréznek, modem nőnevelésünk hősnőjének, Teleki Blanka munkatársának szülei; - az arcképek szemlélése közben önök maguk is folytathatják a sort. A Fóti dalból a kibontakozó reformkor bizakodással teli, derült, jókedvű szelleme sugárzik felénk: a nemzeti összefogásnak, érdek- egyesitésnek az a szárnyát bontogató gondolata, amely hamarosan vezető eszméje lesz a reformokért sorompóbalépő ellenzéki vezetőknek és csoportosulásoknak. A Fóti dal - ha úgy tetszik - előfutára a Talpra magyarnak, amelyben a nemzeti érdekegyesités gondolata már határozott, radikális, gyakorlati-politikai célok felé 34
