Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-05-01 / 5-6. szám
<mJ4Túzeumi Hírlevél bebizonyítsa: vizsgálatának a tárgya él még. A vizsgálat tárgya pedig nem más, mint a festészet maga. Érdekli a megoldás sokfélesége, izgatja a forma, fontosnak tart olyan szempontokat mint fény-árnyék, arány, kompozíciós egység, azaz a klasszikusokkal kacérkodó maga is klasszikussá kíván válni. Kilencvenes évekbeli tevékenységét egyfelől a kortárs képzőművészet analízise, másfelől - az elemzéssel párhuzamosan - saját művészi identitásának megteremtésére tett kísérlet határozta meg. Arra vállalkozott, hogy a maga számára - és általános következtetéseket is levonva - újrafogalmazza a festés lehetőségeit. Művészetében a hagyományos festészet világát ötvözte korunk vizuális jelrendszerével. Képei első pillantásra témájukban és kivitelezésükben tradicionálisak, ám mindig szerepeltek bennük olyan elemek, amelyek a ma emberéhez szólnak. Akkoriban készült képei a következőképpen jellemezhetők: olajjal vászonra festett, ábrázoló jellegű művek, amelyek a reneszánszban kialakult perspektíva alkalmazásával koherens tér illúzióját keltik, a múlt művészetének különböző korszakaiban kialakult módszerrel az adott korszakra jellemző műfajokat és kompozíciókat festett. Festészetének élettere a história, beszédmódja az ezredforduló számára oly ismerős historizálás. Hogy mégis mitől nem végzetesen retrográd, realista vagy konzervatív? Mivel mindvégig megőrzi a konceptualizmusból örökölt önreflektív érzékenységét, mindenkor tudatában van szerepjátszásának, és soha nem téveszti szem elől eredeti célját, ami nem egyéb, mint folytonos gondolkodás a festészetről magáról. Újabb munkáin a személyes történelem emléktárgyai váltják fel korábbi témáit. Hódolva napjaink mindent elsöprő retro-érzésének e műveken a festő történeti tudatosságának helyébe a privát történelem lép. Emlékezése felvállaltan csapongó, asszociatív, festői stílusa pedig ehhez igazodva heterogén, a megidézett tárgy vagy emlékkép vizuális jellegéhez idomuló. Kosa irónia és szentimentalizmus jól adagolt elegyével kelti életre a késő Kádár-kor tárgyi világát: neoncsöves reklámokat, a szocreál modernizmus utópisztikus buszmegállóit, orsós magnót, a Jáva-építőt, Köbükit, a papírdobozos diafilmeket... Január herceg (Baksa Soós János képzőművész) kiállítása Csók István Képtár 2007. augusztus 12-ig Lét-határtalanság annak a kiállításnak a címe, amely a Berlinben élő és alkotó képzőművész-zenész Baksa Soós János összművészetét mutatja be. A Magyarországon korábban a legendás alternatív Kex együttes emblematikus figurájaként ismert Baksa mint Január herceg vált ismertté Németországban és az Egyesült Államokban. Az 1971-ben politikai okok miatt disszidált művésznek, az 1960-70-es évekbeli magyar avantgárd meghatározó alakjának ez az első nagyszabású kiállítása, mely egyben a 8. Kortárs Művészeti Fesztivál kiemelt képzőművészeti programja is. A zenész, költő, korlátokat nem ismerő képzőművész szobrokat, apró tájegyütteseket, akvarelleket, festményeket állít ki. Figuráiból, kis szobraiból egy épített színpad-installációban mamutjelenetet rendez be fény- és hangeffektusokkal fokozva a látványt. A kiállítás abban is különleges, hogy Magyarországon a közönség még soha nem találkozhatott ilyen komplex módon azzal a filozófiával, azzal az egyedülálló világgal, amelyet a művész az elmúlt 35 évben teremtett. Alkotói világa abból az archaikus és tradicionális kultúrából építkezik, amely nyelvektől, civilizációktól függetlenül minden befogadó számára azonnal megérthető. Művészete egyetemes hagyományokra épül, ugyanakkor végletesen progresszív. Ősi tudásanyagot hoz felszínre a kortárs képzőművészeti nyelv eszközrendszerével. Január képes gyönyörködni és gyönyörködtetni, képes a kis részletekben is meglátni és megláttatni, megélni és megmutatni a lét lényegét, egyszerre tárja fel a múltat, a jelent és a jövőt. A kiállítási térben több száz levelezőlap méretű akvarell, nagyméretű festmény vezet be a Baksa Soós által kidolgozott és dokumentált művészeti rendszerbe. Egy elsötétített teremben egy grandiózus színpad és az azon a művész által plasztikákból felépített és megrendezett univerzális-kozmikus világkép jelenet látható. Ez a színpad a projekt koncepciójának központi eleme, csúcspontja, ami kizárólag erre készül. Ugyanitt Baksa Soós zenéje szól és folyamatos projektoros diavetítés keretében az elmúlt évtizedekben felépített és megrendezett munkáinak dokumentációja látható. ZALAEGERSZEG Meg is mosakodjál! - Higiénia a 20. századi falun Göcseji Múzeum 2007. augusztus 26-ig A magyar vidék infrastruktúrája csak az 1960-as évektől kezdve közelítette meg azt a szintet, amely lehetővé tette a tisztálkodás, testápolás és mosás alapvető modernizációját. így a 20. század derekán, sőt egészen a hetvenes évek végéig, a falvakban 91
