Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-05-01 / 5-6. szám
m^fúzEUMi Hírlevél m Fókusz 120 éve alapították a Budapesti Történeti Múzeumot A főváros múzeumának életre hívása annak a múzeumalapítási mozgalomnak volt köszönhető, amely hazánkban a 19. század utolsó harmadát jellemezte. A magángyűjtemények befogadásával és az önálló kutatások megkezdésével járó folyamat eredménye számos városi múzeum alapítása volt, melyek sorába Budapest a 19. század utolsó negyedében csatlakozott. A Kiegyezést követő években fellendülő városfejlesztés, az ahhoz kapcsolódó új építkezések számos ponton felszínre hozták a múlt emlékeit. Az így egyre gyarapodó régészeti leletek, a korábban felhalmozódott településtörténeti anyag és a város vezetőinek műpártoló személyiségei (Kammermayer Károly polgármester, Gerlóczy Károly alpolgármester) mind hozzájárultak a megalakuláshoz. Siettette a folyamatot a korszak történettudományi fejlődése, mely a szakmai szervezetek (Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottsága), a szakmai találkozók (az 1876. évi nemzetközi őstörténeti kongresszus, az 1885. évi régészeti és történeti kongresszus) terjedésében is megnyilvánult. A múzeum létrehozását Budapest Főváros Tanácsa éppen 120 éve, 1887. évi határozatában rendelte el. Már ekkor kirajzolódtak a nagy gyűjteményi együttesek körvonala: a (római) régészeti, a középkori és az újkori (várostörténeti és képzőművészeti), melyek a mai napig hagyományos pilléreit alkotják a múzeumnak. Ugyanebben az évben, 1887-ben kezdődött főváros római kori múltjának rendszeres kutatása (aquincumi polgárváros és amfiteátrum) a magyar régészet nagy egyéniségeinek közreműködésével: Gömöri Havas Sándor, Torma Károly, Hampel József, Kuzsinszky Bálint, akik tudomány- és múzeumszervező feladatuk mellett, nemzetközi hírű tudósokként a gyakorlati feltáró munkában is részt vettek. A kor szabályozásának megfelelően a leletek kezdetben a Nemzeti Múzeumba kerültek raktározásra, de gyors gyarapodásukkal egyre inkább megfogalmazódott az igény, hogy azokat a főváros közönsége a helyszínen láthassa. Fontos állomása volt a fővárosi múzeum kialakulásában, fejődésében a régészeti kutatások eredményeit bemutató első kiállításnak. Az aquincumi polgárváros leletanyagának első önálló bemutatója 1889-ben, a feltárások közelében álló Krempl-malom egyik helyiségében nyílt meg. A kiállított anyagot a szakmai közönség is lelkesen fogadta, az 1889. évi nemzetközi antropológiai kongresszus vendégei is elismeréssel nyilatkoztak róla. A helyszíni bemutató sikere meggyőzte a fővárosi városatyákat arról, hogy állandó múzeumépületet emeljen, mely 1894. május 10-én nyílt meg, akkor mintegy 3000 régészeti tárgyat bemutató kiállítással. Az Aquincumi Múzeum megnyitásával a főváros első saját alapítású múzeuma kezdte meg munkáját, első igazgatójának a feltárások irányítóját, Kuzsinszky Bálintot nevezték ki. A régészeti leletek mellett jelentős állomást jelentett a főváros történeti és képzőművészeti gyűjteményeinek bemutatása az 1885. évi országos kiállításon a Városligetben, majd a Millenniumi ünnepségek fővárosi pavilonjában, 1896-ban. Ez utóbbi helyszínen, éppen 100 éve, 1907. június 1-jén nyílt meg a Fővárosi Múzeum, a városligeti épületben. Már alakulásának idején értékes gyűjteménnyel rendelkezett: a régészeti anyag mellett Enea Lanfranconi mérnök budapesti vonatkozású városkép együttesével, a Marsigli-gyűjteménnyel, Toldy Lászlónak, a fővárosi levéltár igazgatójának fényképgyűjteményével, jelentős képzőművészeti, várostörténeti és művészeti vonatkozású műtárgyakkal. (Köztük Benczúr Gyula: „Budavár visszavétele" című képe, az új városi középületek gipszmintái: Ferencz József laktanya, lipótvárosi Bazilika, Üllői úti új közkórház stb.). Az anyag gyorsan gyarapodott, hiszen a főváros kezelésében lévő majd minden intézmény birtokában volt olyan tárgy, amely a múzeum gyűjtési körébe tartozott. A nyitás utáni időszakban újabb gyűjteménycsoportok jöttek létre (céhemlékek, városi építkezések és technikatörténeti tárgyak, iparművészeti tárgyak, tervrajzok, térképek, metszetek, fotók, érmek, színháztörténeti, irodalmi relikviák). Ezek alkották a későbbi Kiscelli Múzeum gyűjteményének alapját. Az intézménynek ekkor két részlege működött: az egyik a római, mely az aquincumi régiségeket foglalta magában, a másik, ahol Budapest őskori, középkori és újkori emlékei voltak valamint a „mindenkori állapotokat feltüntető tárgyak" gyűjteménye, a képtár és a történeti könyvtár. A középkori emlékanyag gyűjtése 1887-től indult meg. A koronaőri laktanya, a budai vár, a budavári koronázó templom és a domonkosok Szent Miklós templomának feltárása értékes leletanyagot hozott napvilágra. Ezek valamint a Nemes Antal budavári plébános által felajánlott Halászbástya saroktornyában raktározott darabok képezték a gyűjtemény alapját, mely csak jóval később (1922) alakult önálló részleggé. Ez a gyűjtemény képezte a későbbi Vármúzeum magját. A Kőtár 1945-ben lett a középkori osztály része. A Fővárosi Tanács határozata alapján a régészeti ügyeket és a Fővárosi Múzeumot 1900-tól egyesítették. Az intézmény igazgatását Kuzsinszky Bálintra bízták, majd 1912-től 1921-ig Csánky Dénes személyében a várostörténeti részlegnek külön vezetője lett. Kuzsinszky a város régészeti, történeti emlékeinek gyűjtése mellett a múzeum szakkönyvtárának alapjait is lerakta. A feldolgozó munka kiszolgálására restaurátorműhely, fotólabor is létesült Aquincumban. Az eredmények publikálására 1889-ben indult a Budapest Régiségei című szakfolyóirat, mely rendszeresen a mai napig tájékoztat a fővárosban folyó régészeti munkáról. 76
