Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3-4. szám
©í^Túzeumi Hírlevél J© Hatszáz kép - hatszáz megismételhetetlen pillanat Az elmúlt év legjobb sajtófotóit felvonultató tárlathoz kapcsolódva, annak szerves részeként láthatja a nagyközönség a „ V1SZSZAPILLANTÁS” című tárlatot, amely az elmúlt 25 év sajtófotó kiállításainak legjobb képeiből mutat be válogatást. Ehhez kapcsolódik a „Visszapillantás” című reprezentatív album. Ugyancsak ekkor kerül a nagyközönség elé „Az Év Fotói 2006" című könyv, amely a 2006-os pályázatra beérkezett képekből ad bőséges áttekintést. Élénk érdeklődésre tarthat számot a National Geographie 25 éves történetét bemutató nemzetközi válogatott anyag, valamint az a fotótechnika történeti kiállítás, amely Gadányi György gyűjteményének egyedi, eddig még ki nem állított darabjait vonultatja fel. A Magyar Nemzeti Múzeumban egy hónapon át látható kiállításon közel 600 kép kerül bemutatásra. A szervezők szándéka szerint, a budapesti és a debreceni helyszínt követően, a kiállítás 2007-ben, látható lesz Miskolcon, Szegeden, Pécset, Veszprémben, Győrben és Sopronban. A kiállítás rendezői: Batha László és Szalay Zoltán. László Ágnes „Khimaira" 2007 Helényi Tibor kiállítása Budapest Kiállítóterem 2007. május 6-ig Évek óta folyamatosan dolgozom, „Khimaira” témáján. A görög mitológia oroszlánfejű, kecsketestű, kígyófarkú lénye, a Nagy Istennő három részből álló nagy szent évének jelképe. Nem a mitológiai vonatkozások miatt választottam ezt a címet - a khimaira jelenségből engem a különbözőségekből születő egység érdekel. A sorozat képei több darabból állnak, technikájuk speciális keretre feszített olaj/vászon. Ami a méreteket illeti, a festményeken életnagyságú figurák, lovasok szerepelnek. „A ló a mitológiában és a folklórban általánosan elterjedt archetípus. Állatként a nem emberi pszichét, az emberalattit, az animálisat képviseli." (C. G. Jung) Alovas számára... „a ló ösztönünk legtisztább szimbóluma, hiszen hordoz minket. О az energia, amely folyamatosan támogatja a tudatos ént, anélkül, hogy az észrevenné. ..Élőmivoltunk általános érzése, az élet folyama, nem mi csináljuk, hanem az von magával minket." (Marie-Luise von Franz) A témaválasztás ugyanakkor csupán ürügy számomra, „szállítóeszköz” a mondanivaló kiteljesítésében. A művészi koncepció fontos része, hogy a képek több táblából állnak, és ezek a táblák egymástól eltérő festői stílusok, esetleg egymásnak „ellentmondó” alkotói elvek kifejeződései. A figuratív, a hiperrealizmus, festői foltokkal, heves ecsetvonások mértani szabályossággal konfrontálnak, szembeállítva az alapozatlan, nyers lenvászonnak a megfestett felületek közé behatoló, azokat tagoló mezőivel. Az alapozást magam végzem, gondosan kikerülve a lenvászon alapozatlanul, nyersen maradó foltjait. A különálló és különböző „stílusú” táblákból összeálló képek új egésszé, képi totalitássá rendeződnek. E sorozat elkészült festményeit 2000-ben a Kiscelli Múzeum templomterében, 2001 - ben a pécsi Széchenyi-téri Galériában, 2003 tavaszán a Fészek Galériában, sikerrel mutattam be. A Budapest Kiállítóteremben a legújabb munkáimat mutatom be. Helényi Tibor „Nekünk ma Berlin a Párizsunk" Magyar írók Berlin-élménye 1900-1933. Petőfi Irodalmi Múzeum 2007 szeptemberéig Tervezett kiállításunk egy sorozat része, melyet azzal a szándékkal indítottunk, hogy betekintést nyújtsunk azoknak a kapcsolatoknak a történetébe, melyeket a magyar irodalmi kultúra tartott a nagy európai centrumokkal. Az első, nagysikerű kiállítás Párizst állította középpontba 2004-ben „Párizs nem ereszt el" címmel. A német kultúra világa, második anyanyelvként kezelt nyelve, hagyományosan közelebbi világ, mint a francia, éppen ez teszi különösen alkalmassá arra, hogy bemutassuk, hogyan rétegződik egymásra az idegenség és az ismerősség élménye, hogy az idegennel való szembesülés hogyan járul hozzá az írók önismeretének alakulásához, a hazai íznek a nemzetközihez való idomulásához. „Adynak Párizs volt a Nyugat. Nekünk ma Berlin a Párizsunk." - írja Komját Aladár, s ez az idézet nem csak folytonosságot teremt a kiállítás-sorozat első két helyszíne között, hanem címadó idézetként jelöli meg Berlin irodalmi toposzának jelentőségét. A 2007. március 27-én, a Budapesti a Tavaszi Fesztivál programsorozatának keretében megnyílt kiállítás a 19. század végétől az 1930-as ével elejéig terjedő időszakot mutatja be. Ebben a periódusban többről van szó, mint városok nevei által fémjelzett kapcsolat-rendszerről, ez az időszak ugyanis egybeesik 47