Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1-2. szám
m^TúzEUMi Hírlevél J© Kézművesipar Északkelet-Magyarországon Szerk.: Veres László és Viga Gyula. Kiad.: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, Miskolc, 2006. 268 p. ill. A kötetben Északkelet-Magyarország kézművesiparának történetét ismerhetjük meg aló. század közepétől. A kutatás földrajzi határait a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye, illetve történeti elődei, Borsod, Zemplén, Abaúj, Torna és Gömör vármegyék peremén húzták meg. A bevezetésben a szerzők a régiók és a kézművesség alakulását vizsgálták a török kortól kezdve egészen a 18-19. századi iparfejlődés hozta változásokig. Ezt követően az egyes fejezetekben a különböző iparágak kialakulásáról, fejlődéséről van szó. Az „Agyagipar” fejezetben a fazekasok, a fazekastermékek, valamint a különböző stílusok, technikák elterjedését, a fazekas dinasztiák születését ismerhetjük meg. Az építőipar alakulását tárgyaló részben az ácsok, tetőfedők és bádogosok szerepét az építészeti kultúra alakításában figyelhetjük meg. A faipar bemutatása az asztalosok, kerékgyártók, bodnárok munkáján keresztül történik A fémipari mesterségek: kovácsok, lakatosok, fegyverművesek, órások, ágyúöntők és az ötvösök története. Szól a fémek előállításától a feldolgozásig, a szakma képviselőiről, a céhek alakulásáról, a nyomon követhető technikai fejlődésről. Ugyancsak részletesen foglalkoznak a szerzők a bőripar (tímárok, vargák, szíjgyártók, szűcsök és csizmadiák) a ruházatipar (takácsok, szabók, gombkötők, stb.), valamint az élelmiszeripar (mészárosok, hentesek, szappanosok, molnárok, pékek serfőzők) történetével, az évszázadok során történt változásokkal, a céhek alakulásával és fejlődésével, az egyes iparágak, mesterségek szerteágazó tevékenységével. Juhász Antal: A Duna-Tisza közi migráció és hatása a népi műveltségre Kiad.: Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 2005. 404 p. ill. A szerző kutatásának tárgya a népességmozgás: családok, kisebb-nagyobb embercsoportok lakóhely-változása, egyik helyről másikra történő vándorlása és megtelepedése. Az elvándorlás és a megtelepedés folyamatát a Nagyalföld egyik nagytája, a Duna-Tisza köze egy körülhatárolt térségében, meghatározott időmetszetben vizsgálja. Igyekszik feltárni e folyamat hátterét, gazdasági társadalmi következményeit és a táj népi műveltségében kitapintható hatását, következésképp a vizsgálat nem csupán település-néprajzi és népesedéstörténeti jellegű, hanem interdiszciplináris megközelítésű, illetőleg igényű. A kutatás célkitűzéseit olyan kérdésekkel határozta meg, amelyekből kiviláglik, hogy a cél a települési, benépesedési folyamat föltérképezése mellett a migrációban résztvevő családok történetének a kutatása. Egyes telepes családok életútjának földerítése nélkülözhetetlen a migráció társadalmi hátterének és emberi indítékainak megismeréséhez. Alapjában ez a törekvés határozta meg a források körét és a kutatás módszerét. Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai Kiad.: Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Békéscsaba, 2005. 214 p. ill. Békés megye középkori egyházainak kutatástörténete több mint egy évszázadra tekint vissza. így van ez, annak ellenére, hogy a mai megye területén egyetlen középkori egyház sem maradt meg eredeti formájában, s néhány ma álló templom esetében is csak gyanítani lehet, hogy egy esetleges falkutatás középkori részek, feltárását eredményezné. Az adott tájegység - így az alföldi vidék - egyházépítészetének és temetőinek jellegzetességét tehát óhatatlanul a környékben rendelkezésre álló alapozó- és falazóanyag alkalmazása, az épület szükséges, illetve elegendő alapterületének meghatározása, valamint a temetkezési szokások helyi igényeket kielégítő formája jelentette. A szerző célja így elsősorban a szűkebb tájegység általános jellegzetességeinek meghatározása lehetett, melyet az ország eltérő földrajzi környezettel rendelkező tájegységeivel, esetleg a tágabb európai példákkal való összehasonlítása követhet majd. A témakör vizsgálati területe szempontjából Szatmári Imre a középkori egyházak vonatkozásában elsősorban a falusi templomokat vette számba. A történeti visszatekintés után részletesen foglalkozik a templomok szerepével a mindennapi szokások kialakításában, azok közösségével, az épületek elhelyezésével és tájolásával, a templomok méretével, az építésük módjaival. 26
