Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
(s^^Túzeumi Hírlevél J© Az 1757. június 18-i kolini csata kapcsán alapított jeles hadi kitüntetés különböző fokozatait közel két évszázados fennállása alatt több száz magyar vitéz, kezdetekben túlnyomórészt huszár érdemelte ki. A kiállítás mindenekelőtt a Rend történetének magyar vonatkozásait tárja a nagyközönség elé, külön hangsúlyt fektetve a Rend Horthy-kori magyarországi továbbélésére. Rendjelek, egyenruhák, fegyverek, képzőművészeti alkotások, valamint a hadtörténet más tárgyi és írásos emlékei révén a látogatók megismerkedhetnek az első magyar rendlovagok - gróf Nádasdy Ferenc tábornagy és gróf Hadik András tábornagy - és a nyomdokaikba lépő, eszükkel és bátorságukkal kitűnő magyar hadfiak fegyvertényeivel. A sort vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy zárja, akit a Rend utolsó lovagjaként 1944 januáijában avatott a Rend nagymesteri teendőivel megbízott vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó. A magyar rendtagok közgyűjteményekben és magánszemélyeknél őrzött személyes tárgyai kalauzolják el a látogatót a patinás katonai érdemrend lenyűgöző világába. Korsós László A BTAÍ/Fővárosi Képtár - Kiscelli Múzeum Vígh Tamás szobrászművész kiállítása a Templomtérben és az Oratóriumban szeptember 2-ig A kiállítás elsősorban a monumentális művek bemutatására koncentrál, a jelenleg Karcagon, az öntőműhelyben lévő és Tiszadobon felállításra kerülő monumentális (260 cm) Vásárhelyi Pál szobor kísérői, a nagyméretű kubikusokkal lesznek a kiállítás középpontjába állítva. 1967 legelején az akkori Országos Vízügyi Főigazgatóság felkérte Vígh Tamást, hogy Tiszadobra tervezze meg Vásárhelyi Pál és a Tisza-szabályozás emlékművét. A közel egy éven át folytatott, zsűrizésnek mondott fontoskodás és gáncsoskodás után a megbízó elállt attól, hogy megvalósítsa Vígh Tamás és Bálint Jenő építész alkotását, és Tiszadobon felállított egy másik művet. A terv alakjai negyven éve kisplasztikában élik életüket. Az öt figura együttesen a Nemzeti Galériában, Vásárhelyi alakja, pedig különálló formában is („Magyar mérnök a 19. századból" címmel) még néhány példányban kiállításokon és gyűjtőknél megmutatták, hogy mi az, amit a korabeli hivatali hivatalos szemlélet sehogy sem tudott elfogadni. A mű azonban így is csak részlegesen volt látható, mert a teljes kompozíció csak terv maradt: az átlósan átvágott domb, a tetején a négy nagy méretű, kőből faragott kubikos alakkal és lent, középen a vízépítő mérnök bronzfigurájával, veszni látszott és a közösség veszteségeként könyvelhettük el évtizedeken keresztül, a Vásárhelyi küzdelméhez, művéhez méltó monumentumot. Vígh Tamás a közelmúltban különös helyzetbe került: el kellett döntenie, vállalja-e negyven évvel ezelőtti önmagát, akkori elképzeléseit, és közel nyolcvan évesen végig tudja-e vinni ezt a nagyszabású munkát. A pályája derekán tervezett mű nagyon fontos volt a szobrász számára, így válasza saját kérdéseire igen volt. Harmonikusan és szervesen fejlődő szobrászat az övé, ezért lehetséges az, hogy tér-plasztikai gondolatai ma is érvényesek. Ha emlékműbe fog, az monumentális lesz, a hamis pátoszt messze elkerülve, mégis megemelve témáját, gondolatát, szellemi töltését. Most Budapesten látható a kiöntött és kifaragott öt szoboralak, a közel kétszeres életnagyságú bronz Vásárhelyi és a négy kőkubikos, majd innen hamarosan végleges helyükre, Tiszalökre, a Tisza-völgy Vízgazdálkodási Bemutató Központjába kerülnek, az átvágott dombra és a féldombok alkotta középponti térbe. Gáti Gábor szobrász kiállítása Budapest Kiállítóterem augusztus 19-ig „Hogyan lehet nem szobrászi vagy nem szobrászinak tűnő kérdéseket szobrászattal megválaszolni? A rajzolónak könnyű a dolga, ha szöveget akar írni vagy kollázsolni a képébe, de a bronzzal dolgozó szobrászt igencsak próbára teszi a betűírás. Vagy ott van az árnyék - grafikus, festő, fotós vagy filmes vissza-visszatérő rögeszméje, de hogy akarja a szobrász súlyos anyagaival megfogni a legtünékenyebb matériát? Hogyan lehet formába önteni szóvirágos nyelvünket, nem inkább költők és írók dolga ez? Gáti Gábor nem riad vissza e lehetetlenségektől, sőt keresi azokat, képes akár egy találós kérdésből is plasztikát csinálni. Egy másik pillanatban, a legköltőibb tudomány, a geometria keríti bűvkörébe, s gyermeki szenvedéllyel veti bele magát a tetra-, okta- és ki tudja milyen éderek világába. Máskor öntőműhelyek és öntőmesterek türelmét próbára téve, parányi bogáncsok még parányibb tüskéiről készít direkt öntvényeket, vagy egy spárga-kompozíciót ment át nemes anyagba. Egyszóval Gáti Gábor igazi homo ludens, játékos ember. Bizonyára Schiller mondata irányítja öntudatlan is művészpályáját, mely szerint „az ember valamennyi állapota közül épp a játék és csak a játék az, ami teljessé teszi őt”. Nagy T. Katalin Részlet a kiállításból 122
