Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
©í^Túzeumi Hírlevél да BUDAPEST GALÉRIA Kettős arckép 2007. augusztus 26. - szeptember 9. (A 10. Zsidó Nyári Fesztivál kiállítása) Válogatás Gráber Margit és Perlrott Csaba Vilmos magángyűjteményekben őrzött műveiből A két művész (1919 és 1929 között művészházaspár), Gráber Margit (1895-1993) és Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955) magángyűjteményekből összeállított kettős kiállítása sokféle festészeti és grafikai műfajra, technikára kínál magas színvonalú, értékes példát. Az összeállításban kettős szemlélet érvényesül, hiszen a művészettörténésznek a magángyűjtők által kiállításra ajánlott képekből kellett válogatnia. A bemutatott anyag megközelítőleg 80 mű. Gráber Margit mondanivalója következetesen ember- és természetközpontú. Perlrott Csaba Vilmos a 20. századi magyar festészeti formanyelv egyik megújítója. A Nagybányáról induló „magyar vadak" világában betöltött szerepe sokkal több, mint egy francia iskola egyszerű követése; amit Cézanne festészetéből és saját barátjától, Matisse-tól tanult, azt Perlrott magyarrá tette. Békéscsabán született, élete első részét - a 20. század művészetének fejlődése szempontjából legizgalmasabb első évtizedeket - Európa jelentős művészeti központjaiban töltötte. A 2. világháború kitöréséig nyaranta Nagybányán, télen Párizsban dolgozott. 1924-től a progresszív irányokat követő KÚT törzstagja és állandó kiállítója volt. Az École de Paris szellemében festett. Az 1930-as évek közepétől gyakran volt Szentendrén. Gráber Margit 1916-ban került a kecskeméti művésztelepre, ahol Iványi Grünwald Béla tanítványa volt. Itt ismerkedett meg Perlrott Csaba Vilmossal, aki ekkor már a telepre jellemző ' Gráber Margit: Kecskemét modern irányzatot követte. Összeházasodtak, majd 1920-24 között kisebb megszakításokkal Németországban éltek, a nyarakat többnyire Lőcsén és Nagybányán töltötték. Nagybánya, a varázslatos bányavároska már 1918-ban feltárult előtte, s akár férje, Gráber is örök visszatérő lett. Érzékeny kolorittal vitte vásznaira a Veresvízre vezető utat, a Zazar partját, ihletett szénrajzain a vidék tájformái bukkannak elő. 1926-tól volt a KÚT kiállítója volt. Művészi víziója nőies, gyengéd realizmussal átszőtt, ember- és természetközpontú világ. Festészetének uralkodó jegyei a későbbi évtizedekben szépen kiteljesedve tárulnak fel a Szentendre helyi varázsában fogant pasztell és olaj csendéleteken. „Sem rajongó magyarázói, sem megbűvölt követői nem akadtak, s ma mégis ábrázoló modem festészetünk egyik úttörője" - írta Perlrott Csaba Vilmosról 1947-ben Kassák Lajos. Gráber Margitról pedig nyugodtan elmondható, hogy festészetében, grafikájában és írásaiban egyéniség maradt. A kettős kiállítás végeredményben kettős portré: a 20. századról és a magyar festészet két fontos alakjáról. Benedek Katalin 123 Perlrott Csaba Vilmos: Karjukat emelő aktok
