Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
©Múzeumi Hírlevél a Jósa András Múzeum VI. évkönyvében megjelent Wrabetz képsorozatáról szóló cikkében részletes leírást, sőt fényképet is közzé tett róla. A nyugtán, mely Nagymihályon kelt 1783. szeptember 29-én, Wrabetz aláírása is szerepel. A képek megrendelőjére vonatkozó pontos adattal sajnos nem rendelkezünk, de tény, hogy Wrabetz munkájának kifizetésében a fő szerep Szabolcs vármegye akkori főispánjának, Sztáray Mihálynak jutott, így nem zárható ki az sem, hogy ő lenne e képek megrendelője. A festmények keletkezési helyének pontos meghatározása, igen körülményes feladat. Készülhettek Nagykállóban, de készülhettek Nagymihályon is, mert mint tudjuk Wrabetz egy ideig itt lakott és Sztáray Mihálynak is itt volt vára és kastélya. Mivel a levéltári adatok csak négy kép készítéséről tesznek említést, valójában nem tudható pontosan, hogy hány festményt is készíthetett a festő a megyeházának és azt sem, hogy ezek a képek kiket ábrázolhattak. Akkoriban Koroknay Gyula még nem tudott sokat a sorozat előzményeiről, de ma már világos, hogy a Jósa András Múzeumban őrzött képek a Nádasdy-Mausoleum (Mausoleum potentissimorum ac gloriosissimorum Regni Apostoliéi regum et primorum militantis Ungariae ducum) néven ismert kötet királykép sorozatának másolatai. Az említett kötetet 1664-ben adatta ki Nürnbergben gróf Nádasdy Ferenc országbíró, saját költségén és saját ajánlásával. A mű elődeink történelmét követi végig a kezdetektől I. Lipót császár trónra lépéséig, vagyis 1657-ig. A könyv 59 rézmetszetet tartalmaz, hun és magyar vezéreket, valamint királyaink IV. Ferdinándig terjedő sorának egészalakos képmásait ábrázolják. Ez a metszetgyűjtemény a magyar barokk legnagyobb összefüggő történeti arcképsorozata. A kötet II., III. és IV. Ferdinándot ábrázoló metszetei egykorúak a nürnbergi kiadással, a többi az 1610-es években keletkezhetett, és eredetileg Berger Illés királyi történetíró háromkötetes történelmi munkájának szánták illusztrációul. A kötet latin szövegét a jezsuita Nikolaus Avancini, az újlatin irodalom jelentős képviselője írta, a német fordítás pedig Sigmund von Birkennek, a nürnbergi irodalmi kör egyik fontos tagjának a munkája. A kötet nem egy illusztrált könyv, benne a szövegnek és képanyagnak egyforma jelentősége van. A képeken az ábrázolt alakok, szinte teljes mértékben megfelelnek a Mausoleum metszetein látható alakoknak és a háttér megfestése is nagyjából követi a metszeteken háttérként szolgáló tájképeket. Nem tudni, hogy a megrendelő kérésére készültek-e a képek ily módon, vagy pedig a festő saját döntése volt, hogy az említett forrást használja fel a képek megfestéséhez, de tény, hogy a képek csak nagyon kevés részletben különböznek a Mausoleum eredeti metszeteitől, ami feltételezi azt, hogy Wrabetz láthatta a Nádasdy-Mausoleumot, ami nem kizárt, hisz az akkori gyakorlatnak megfelelően az ilyen jellegű grafikai munkákat több száz példányban is kiadhatták. Igaz, a Mausoleum példányszámára, valamint terjesztési módjára vonatkozólag nincsenek konkrét adataink, de tény, hogy a kötet több mint 50 műalkotásnak, közöttük táblaképeknek, rajzoknak, grafikáknak, kisplasztikáknak, fal- és mennyezetképeknek vált inspirációs forrásává szerte az országban, sőt Erdélyben is. Mivel a művész kisméretű (23x14 cm) metszetek alapján dolgozott, az alakok és háttér olajfestményben való kivitelezése, valamint a színek kiválasztása teljes mértékben rá volt bízva. Az alakok ruházatában vagy fegyverzetében nem kereshetünk történelmi hitelességet, és ugyanez vonatkozik a háttérre is. Az ábrázolt alakok azonosítása is csak a képek alsó sarkaiban megjelenő, sziklatömbre festett feliratok révén lehetséges. Wrabetz szemmel láthatóan nagy örömet lelt a ruházatok, fegyverek díszítésében, mely dekoratív jelleget kölcsönöz a képeknek, s a Megyeházán megjelent nemesség tagjai joggal gondolhatták még a XIX. században is, hogy a hazát vérrel szerzett őseiknek méltó utódai, s valóban ők a hatalom letéteményesei, az ország ügyeinek szakavatott és a teremtőtől eleve elrendelt intézői. Mint ahogyan a könyveknek, a képeknek is megvan a maguk sorsa. 1945 után a megváltozott politikai hatalom a múlt ereklyéi közé, a múzeumba küldte őket, s most itt láthatóak újra együtt. Tudományos tevékenység Kiadványok H. Bathó Edit: A jász viselet Kiad.: Jász Múzeumért Kulturális Alapítvány. A Jászsági Füzetek című sorozat 36. kötete, 2004. Szakmai szempontból egy rég várt, hiánypótló kiadvánnyal bővült a Jászság irodalmának folyamatosan 8
