Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
JTúzeumi Hírlevél J© gyarapodó tárháza. Ugyanis szakmai körökben az a téves vélekedés tartotta magát, hogy a jászoknak nem volt sajátos viseletűk. A szerző e vélekedést cáfolja meg szisztematikusan végzett két évtizedes munkájának eredményeként, hangsúlyozva, számos példával alátámasztva a viseletben is megnyilvánuló etnikus vonatkozásokat. A téma kutatása viszonylag későn került a tudományos érdeklődés középpontjába, noha szórványos adatokat több történelmi munkában is találunk (Bél Mátyás, Imik József, Fodor Ferenc, Herbert János.). KreszMária 1956-ban megjelent parasztviseletről írt, máig is alapirodalomként szolgáló monográfiájában már néhány XIX. századi külföldi utazó, festő által készített ábrázolást közzétett a jász viseletről. Az 1950-es évek második felében a jászsági kutatók is kezdik gyűjteni a még fellelhető viseletre vonatkozó történeti, tárgyi emlékeket. Csete Balázs néprajzkutató szülőföldjén a református Jászkiséren, Erdész Sándor а Jász Múzeum egykori igazgatója az 1950-es évek végén Jászdózsán végzett alapos kutatásokat, melynek eredményeként számos értékes darabbal gyarapodott a múzeum gyűjteménye. Az őt követő Tóth János, - aki 35 évig vezette a múzeumot - a tárgyi anyag mellett értékes levéltári forrásokkal gyarapította a viseletgyűjteményt. Szabó László és Gulyás Eva a Jászság két kiváló kutatója a Szolnok megye népviselete című kiadványban első ízben foglalták össze a jászok XVIII-XIX. századi viseletének történetét. Ezt követően is jelentek meg rövidebb hosszabb írások, de a téma részletes, tudományos feldolgozása még mindig váratott magára. A Jász Múzeum az elmúlt húsz évben nagy hangsúlyt fektetett a jász viselet kutatására és népszerűsítésére. E munkának különösen kedvezett az 1980-as években kibontakozó és egyre erősödő hagyományőrző tevékenység. E tevékenységben élenjárt az 1970-es évek második felében a Jászsági Népi Együttes, melynek tagjaként került kapcsolatba maga a szerző is első ízben a jászsági viselettel. A régóta működő, majd a rendszerváltást követően újonnan alakuló hagyományőrző közösségek (helytörténeti szakkörök, népdalkörök, díszítőművészeti szakkörök stb.) partnerei voltak a múzeumnak a jász viselet múltjának feltárásában. Az 1990-es években egyre több rekonstrukció született. A szerző saját részére varratott ruhákkal is hangsúlyozta a régi viselet felelevenítésének fontosságát. Példája nyomán egyre többen kezdtek foglalkozni a viselet varrásával. Napjainkban mind többen öltik fel különböző jeles alkalmakkor e színpompás viseletét, ezáltal mintegy demonstrálva, hogy egy identitástudatát és hagyományát hűen őrző, sajátos történelmi múltjára, származására büszke közösséghez tartoznak. E színpompás viselet népszerűsítéséhez nagyban hozzájárult a könyv kiadása előtt, a Jász Múzeumban rendezett impozáns viselettörténeti kiállítás, 2002 nyarán. A gazdag kollekciót azóta már négy különböző településen ismerhette meg a nagyközönség. A kiállított anyag népszerűségét bizonyítja, hogy 2006-ra már három múzeum is kéri az anyagot. A könyv négy fejezetben négy időszakra tagolva vezeti végig a jászok viseletének alakulását, változását а XIII. századtól napjainkig. A szerző a régészeti ásatások leleteire, eredményeire támaszkodva próbálja rekonstruálni a jász viselet legkorábbi időszakát számos ruhadísz (hólyagos korongpár, övveretek, övcsatok stb.) ékszer alapján. A második fejezetben a török hódoltság korában lezajlott viseletváltozást követhetjük nyomon, amikor is az ősi keleti viseletét felváltja a korra jellemző ruházat. Levéltári források és különösen a török korból fennmaradt török oklevelek segítségével idézi fel a korabeli viseleti darabokat és alapanyagokat (fosztány dolmány, farkas és rókabőr, bocskor, pártaöv, karmazsin csizma stb.) Számos XIX. századi ábrázolással szemléltetve tárja fel a jász viselet virágkorát a redemptiót követő időszakban. Külön figyelmet érdemelnek a görög kereskedők árukészletét bemutató táblázatok, melyek alapján egészen pontos képet kapunk a XVIII-XIX. században használatos ruhaneműkről, textíliákról. Különösen érdekes az a megközelítés, ahogyan párhuzamot von a katonai viselet és a redemptus férfiak öltözete között. Alapos részletességgel mutatja be a nemek szerinti viseleti darabokat, a bőrruhákat, haj- és ékszerviseletet, a lábbeliket. A szerző az utolsó fejezetben foglalja össze a jász viselet felelevenítésének körülményeit, a közben adódó számos problémát, azok megoldási módozatait, a viselet hordásának alkalmait. A könyv végén mellékletként található szabásrajzok az olvasott ismeretek gyakorlatba történő átültetését is lehetővé teszik az érdeklődő, ügyes kezű hölgyek számára. A pontos hivatkozások és irodalomjegyzék, a négynyelvű rezümé, a gazdag képanyag, a források széleskörű használata, a szerző szakmai igényességét bizonyítják. Olvasmányos, közérthető stílusa a szakavatottakon túl minden olvasónak kellemes élményt és hasznos ismereteket nyújt, hozzájárulva a jász identitástudat erősítéséhez. A kiadvány 1800 Ft-os egységáron megvásárolható a jászberényi Jász Múzeumban. Kókai Magdolna 9
