Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-12-01 / 12. szám
(m,5TúZEUMI A/IrLEVÉLJ© tos hozadéka, hogy több olyan szervezettel - azok képviselőivel- ismerkedhettem meg, akik szívesen kooperálnak, vagy éppen azért jöttek létre, hogy nemzetközi tanácsadó szervezetként, „think tankéként működjenek. Ilyen például a Collect & Share (www.collectandshare.eu.com), amely a felnőttek - köztük a hátrányos társadalmi helyzetben lévők - múzeumi oktatásával foglalkozó szakembereket, szervezeteket fogja össze. Cristina da Milano azt mutatta be, hogy egy múzeum hogyan működhet közre a börtönből kikerülők társadalmi beilleszkedésének előkészítésében. M KA: A délután legérdekesebb előadását valóban Cristina da Milano tartotta arról, hogy hogyan állítottak össze a rabok a római börtönben egy régészeti kamara kiállítást. A rabok, valamint az őket vezető/segítő régészek, restaurátorok nemcsak restaurálták a börtön területéhez tartozó ásatáson előkerült tárgyakat, hanem összeállítottak egy kétnyelvű feliratokkal ellátott kis kiállítást is, elsősorban a rabok, börtönőrök és a látogatók okulására. PA: Cristináéhoz hasonló tapasztalatai voltak a szeminárium Wales-i résztvevőjének, aki a tartósan munkanélküliek beilleszkedési esélyeit, munkakeresését múzeumi módszerekkel igyekszik támogatni. A következő napot - három csoportba osztva, egy-egy szervező vezetésével - múzeumban töltöttük. Az előző napi „fejtágítás” után, a program szerint a gyakorlati tapasztalatszerzés következett (volna). Ezt a célt a fogadó múzeumok csak részben támogatták. Mi a Museu do Chiado-ba mentünk, ami Lisszabon történelmi belvárosában, egy ferences kolostor épületében kapott helyet, gyűjteménye pedig 1850-től napjainkig reprezentálja a portugál művészeti irányzatokat. Egy művészettörténész tartott tárlatvezetést, ami egyébként nagyon érdekes volt, de az élethosszig tartó tanulás témáját nem érintette. Hogy a látogatás tapasztalatszerzés szempontjából mégsem volt hiábavaló, az moderátorunk, Kirsten Gibbs találékonyságának volt köszönhető. Mivel mindannyian múzeumpedagógiával (is) foglakozunk munkánk során, a „nyersanyag” pedig adott volt, ki-ki kiválasztott több műtárgyat, ami előtt felvázolt, elemzett vagy eljátszatott egy-egy múzeumpedagógiai ötletet, a többiek pedig hozzátették saját gondolataikat. így végül egy fergeteges „brainstorming" keletkezett. Ennek a szemináriumnak is -mint a konferenciáknak általában- legélvezetesebb és legtanulságosabb pillanatait a kollégákkal folytatott tapasztalatcserék, beszélgetések során éltük át. MKA: A mi csoportunk a Belémi Kulturális Központhoz tartozó Design Múzeumot tekintette meg, amelynek anyaga 1930-tól 2000-ig mutatja be a különböző bútortervezési stílusokat. Mivel a 200 darabból álló anyag egyetlen gyűjtő (Francisco Capelo) ízlését tükrözi, meglehetősen egyoldalú, és nagy találékonyságot követelt a múzeum kiállítást bemutatni kívánó dolgozóitól. Úgy tűnt azonban, hogy a 25 fős csoportokra tervezett, másfél órás foglalkozások elsősorban előadások, s nem nagyon használják ki a kiállítás adta lehetőségeket. A családi programoknál nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy azok a különböző korosztályok számára is élvezhetőek legyenek. Itt is kérdésesek maradtak azonban a módszerek. Érdekesnek tűntek a vezetések, amelyeket a Kulturális Központ modern művészeti időszaki kiállításaihoz kapcsolódva az alkotók tartanak, illetve az előadások, amelyeken más művészeti ágak vagy tudományterületek művelőit szólaltatják meg a kiállított művekkel kapcsolatban (pl. balett táncos, szexológus). Szintén jó kezdeményezésnek tűnnek a „Kérdezz engem” feliratú pólóban sétálgató hostess-ek (egyetemisták, nyugdíjasok) kiállítási segítőként, hiszen így a látogató - őket kérdezgetve - kiegészítheti ismereteit. A legszembetűnőbb probléma a kiállítási feliratok elhelyezésével támadt: az igen kisbetűs feliratok egy állványra kerültek, közel a riasztóhoz, így ha valaki el szerette volna őket olvasni, nagy valószínűséggel aktiválta a riasztó érzékelőjét is. Az ebéd utáni „gyakorlaton” csoportunk elkészítette a kiállítás/múzeum SWOT analízisét, amelynek során részletesen megbeszéltük a hely erősségeit/gyengeségeit, illetve a jövőbeli lehetőségeket és veszélyeket. PA: A múzeumokban folyó felnőttoktatási programok szociális aspektusa mellett a szeminárium másik fő témaköre a különböző tanulási elméleteket, múzeumi interpretációs lehetőségeket járta körül. A legtöbb vitát valószínűleg a Kolb módszer váltotta ki, ami véleményem szerint egy sarkított elmélet, praktikus alkalmazhatóságában sokan kételkedtünk. Az viszont tény, hogy a holland kollégák ezúttal is hozták a tőlük megszokott, mindent megmozgató gyakorlatiasságot. MKA: Miután első este egy teszt alapján megtudhattuk, milyen tanulási típusba tartozunk a Kolb-féle besorolás szerint - Andrea és én teljesen más, szinte ellentétes csoportba kerültünk-, nem is csodálkoztunk azon, hogy másképp vélekedtünk a kurzuson hallottakról és látottakról. De abban talán mindketten egyetértettünk, hogy a három nap leghasznosabb és legélvezetesebb része volt a Kolb-féle tanulási stílus megismerése, és annak múzeumi felhasználásáról tartott előadás (Annemarie Vels Heijn, a Rijksmuseum volt kiállítástervezési és a Holland Múzeumi Szövetség volt igazgatója, Els Hoogstraat, a Szövetség kulturális és oktatási projektfelelőse). A harmadik napon, négy csoportban, kiállítást kellett készítenünk a Csavar témája köré. Az előadók által kiadott, a Korb-féle négy stílus jellemzőit összefoglaló füzet is igen hasznosnak tűnt, ennek lefordítását és kollegáimmal való mielőbbi megismertetését már el is kezdtem. Korszakos jelentőségűnek érzem a hollandok által elkészített (és a Holland Múzeumi Szövetség által hollandul kiadott) könyvet, amelyben elemzik, hogy mely tanulási stílusú embert mi köt le egy kiállításban, hogyan vehetjük figyelembe a jellemző sajátosságokat a tervezés során. Fontos lenne mindezt Magyarországon is terjeszteni, hiszen így közeledhet egymáshoz a muzeológusok és a közönségkapcsolattal foglalkozók munkája, és valóban „látogató barát" kiállítások készülhetnének. Pásztor Andrea és Miszné Korenchy Anikó 371
