Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2006-11-01 / 11. szám

(S^^TúZEUMI J/^fRLEVÉL J© kell javítani! Csökkenteni kell az iparosítás ütemét, növelni kell a mezőgazdasági beruházásokat és segíteni kell az egyéni gazdá­kat. Nem kell tovább erőltetni a tsz-ek számszerű fejlesztését, inkább a meglévők eredményes gazdálkodását kell segíteni. Meg kell engedni a kilépést a tsz-ekből, sőt a tagság fel is oszlathatja azokat. E nagy jelentőségű lépések, a júniusi fordulat után az ország miniszterelnöke a leváltott Rákosi után Nagy Imre lett. (Rákosi azonban megmaradt a párt élén.) Az új szakasz azonban nem tartott sokáig. A vezetésből kibuktatott „rákosista" csoport 1955 márciusában újra magához ragadta a hatalmat és április 18-án Nagy Imrét felmentették. Miniszterelnöknek a fiatal Hegedűs Andrást tették meg. Az ő kor­mányzása még rövidebb lett. Az 1955 februárjában összehívott szovjet pártkongresszus szakított a személyi kultusszal. A Szabad Nép vezércikke A XX. világítótorony címmel jelent meg. 1956. július 19-én végleg megbukott Rákosi - akit minden tisztségéből felmentettek - és feleségével együtt még ezen a napon elhagyta az országot. A párt első titkára Gerő Ernő lett. Új tiszta lap címmel közölte a Szabad Nép beköszöntő beszédét. E politikai cikk-cak­­kokat az eredeti újságok címlapjai idézik fel a látogatóknak. A forradalomhoz vezető utat bemutató kiállítási részben ül budapesti lakásában egy magas beosztású ÁVH-s ezredes és hallgatja a híreket. A kiállított néprádióból - ha a múzeum munkatársai elindítják - Gerő Ernő beszédét, Maiéter Pál szavait és a mártír miniszterelnök, Nagy Imre segélykérését hallhatják a látogatók. Az asztalon az ezredes keze ügyében a híres „K” vo­nalas telefon van. (Ez egy külön kiépített távközlési hálózat volt az állami és pártvezetők, magas rangú katonák, rendőrök és a rettegett államvédelmi tisztek hivatalai és lakásai között.) A tárló másik oldalán egy zöld ávós hadnagy áll, aki ép­pen szolgálatba indul. Fején az ötvenes években használt sapka, a ködvágó vagy orosz nevén a pilotka. A sapkajelvény, az ötágú vörös csillag, vékony nemzetiszín körben. Az 1956-os forradalom első kiállított emléke a budapesti egyetemi ifjúság október 23-i röplapja. A 17 pontba foglalt kö­vetélések élén az összes szovjet csapatok azonnali kivonulásának követelése állt. A röplap a másnapi általános sztrájk meghirde­tésével végződött. Október 26-a a dátuma a környék első meg­maradt röplapjának, a kiszombori dolgozók szintén 17 pontos követelésének. Most került be a múzeum gyűjteményébe egy kézzel írt röplap. Másold le és add tovább - mondja az iskolás betűkkel írt fejléc. E becses dokumentum 50 évig egy gimnazista diák füzetének borítójában szunnyadt. A füzetben minden napról feljegyezte gazdája, hogy aznap mi történt, milyen volt az idő, s kikkel hol találkozott. 1956. október 24-én reggel Makó lakossága lánctalpak csörgésére ébredt. Az Aradi utcán végeláthatatlan sorban vo­nultak az orosz tankok Szeged felé. Az akkori megyei lap, a Viharsarok aznapi rendkívüli kiadása az eseményről az alábbi közleményt jelentette meg: A varsói szerződés értelmében ha­zánkban tartózkodó szovjet csapatok egyes egységei a reggeli és délelőtti órákban keresztül vonultak Szegeden, hogy azonnal segítséget nyújtsanak a magyar csapatoknak, a Budapesten az elmúlt éjszaka felbukkanó ellenforradalmi, terrorista bandák megfékezésére. Először is Makótól keletre az ország területén nem volt szovjet laktanya. Ezek az egységek Romániából jöttek, tehát nem hazánkban tartózkodtak. Továbbá felbukkanó terro­rista bandák megfékezésére nem páncélos hadosztályokat, hanem rendőri-belbiztonsági erőket szoktak bevetni. A szovjet invázió megmagyarázása már akkor sem nagyon sikerült. 344

Next

/
Oldalképek
Tartalom