Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám
@^5Túzeumi J^írlevélj© Október 25-én az ávósok a parlament előtt tüntető tömegbe lőttek és a sortűznek közel száz halálos áldozata és rengeteg sebesültje lett. E véres esemény hatására szervezték meg a makói gimnazisták az október 26-i felvonulást. A kiállított képeken végig lehet követni e mozgalmas nap eseményeit. A gimnazisták és gépgyáriak felvonulásáról Tóth Ferenc, az intézet fiatal történelem tanára, a szobordöntésről rajta kívül még Enyedi Zoltán diák - a későbbi neves fotóriporter - és Dávid Imre fényképész készített felvételeket. E sokáig féltve őrzött és nagyon eldugott fényképek most kerültek először kinagyításra, és kiállításra. Kitűnően látható rajtuk a felvonuló diákok és munkások sora. A makói 56 egyik jelképévé vált, ahogyan Institoris Ildikó negyedikes diák szaval a Kossuth-szobor talpazatán. A szovjet emlékmű ledöntése pedig mindenki számára egyértelműen mutatta: a rendszer megbukott. Érdekessége a kiállításnak az emlékmű 1 méteres bronz csillaga, melyet a látogatók feje fölé függesztettünk fel, mintegy mutatva hogyan hullt a földre. 1956 makói eseményeinek egyik főszereplője Fazekas Lajos rendőrkapitány volt. Fényképe mellett állítottuk ki azt a nyilatkozatot, melyet október 28-án este, a vele való tárgyalások után fogadtak el a tüntetők képviselői. E megállapodás szabályozta a város életét az elkövetkező napokban. A fényképek sorát egy tüntető figurája szakítja meg. Kezében az a zászló, melyet ötven évvel ezelőtt egy gépgyári munkás vitt a felvonuláson. A kor jellegzetes ruhadarabjai: a viharkabát és a micisapka látható a bábun. jóisii.Af A kiállítást záró két tárlóban jó néhány eredeti röplapot, követelést, iratot láthatunk. A Forradalmi Ifjúsági Szövetség, a Nemzetőrség, a Nemzeti Bizottságok működésének becses dokumentumai ezek. Különleges és egyedi az eredeti, színes Kossuth címeres plakát, mely szerencsésen átvészelte az elmúlt fél évszázadot. Kevesen tudják, hogy Tóth Honának - a kivégzett fiatal orvosnőnek - voltak makói kapcsolatai. A mártíromságát tudatosan vállaló leány a siralomházban makói keresztanyjától a következő szavakkal búcsúzott: A szeretet soha el nem fogy... Pál. I. Kor. 13,8. A fénykép hátuljára írt dátum 1957. június 28. a kivégzés napja. A keresztlánya fényképét Somodi Mária néni haláláig őrizte. A kegyetlen megtorlásra - melynek egyik legembertelenebb része volt Tóth Ilona kivégzése - egy pufajkás alak emlékezteti a látogatót. A kezében dobtáras géppisztolyt tartó, eredeti pufajkába (orosz vattakabát) öltöztetett figura volt a november 4-e után meginduló megtorlások végrehajtója. Az 1956-os kiállítás tárlóiban több kitüntetést - közöttük igen magas kitüntetéseket is - láthatnak az érdeklődők. A Rákosi rendszer érdemrendjétől kezdve a sztahanovista jelvényen keresztüljuthatunk el az 1957-től adományozott Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremig. A kiállítást, s egyben egy történelmi 345
