Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám
©Múzeumi J^írlevélj© ott is marad. Amikor a fotós arra járt és lefényképezte, éppen egy galamb pihent rajta békésen. A kiállítás képeit nézve megerősödhet bennünk az érzés, ezek a tárgyak mintha élnének, valóban lelkűk, lelkületűk van - csak éppen kiüresedtek, durvábban fogalmazva haldoklanak. MAKÓ Egy kiállítás tárgyai Ötvenhat dokumentum 1956-ról József Attila Múzeum Az 1956-os forradalom helyi eseményeinek bemutatását az odavezető út felvillantásával kezdtük. Ma már nagyon sok embernek (lényegében az 50 év alatti korosztályoknak) nincs személyes emléke a Rákosi korszakról. Sztálin generalisszimusz és Rákosi Mátyás, az MDP (a kommunista párt) főtitkára személyi kultuszát korabeli plakátokkal, falragaszokkal, oklevelekkel mutatjuk be. Hatalmas nagy barátunk és felszabadítónk Sztálin elvtárs 70. születésnapjának megünneplését minden dolgozónak magáévá kell tenni, hogy hálánkat és szeretetünket ezen keresztül is kifejezzük írta a Magyar Függetlenségi Népfront makói népi bizottsága 1949. december 15-én kiadott plakátján. Az ünnepi hét műsora egyébként a Dohányon vett kapitány zenés szovjet darab bemutatásával kezdődött. 1950. április 4-én rakták le a gimnázium előtti téren a szovjet hősi emlékmű alapjait. Az ünnepségen Kiss Imre polgármester beszélt - az első tanácsválasztások előtt vagyunk még - és a város csapatzászlót adományozott a Vörös Hadseregnek. Az alapító okiratot rejtő ládika 1991 tavaszán, az emlékmű bontásakor sértetlenül előkerült. Az üvegbe zárt okirat a kiállítás záró tárlójában szintén látható, a végleges lebontást bemutató fényképpel együtt. Egy nagyon különleges emléke is megmaradt a „felszabadulás” 5. évfordulójának. Breuer István akadémiát végzett festőművész (híres makói család sarja), éppen rendőri felügyelet alatt volt, amikor őrzőit kérésükre, e jeles alkalomra megörökítette. Az ünnepi asztalt teljes díszben körül ülő egyenruhások közül felismerhetők Szántó István és Rozgonyi János makói rendőrök. A mezőgazdaság átalakítására emlékezteti a látogatókat Nagy Gyula Makón élt szobrászművész Traktoros lány című szobra. A szerelő-overálba öltözött, motoros szemüveges fiatal lány egy nagy csavarkulcsot tart a kezében. Éppen most lépett le a traktorról, hová az az elképzelés ültette föl, hogy a szocialista mezőgazdaságot a pár hónapos traktoros iskolákban kiképzett fiatal lányok, asszonyok fogják fölvirágoztatni. Sokszor elhangzott ezekben az években, hogy nálunk a munka becsület és dicsőség dolga. Az MDP III. kongresszusára felajánlott munkaverseny oklevelén kinyomtatva is szerepel ez a mondat. A sporttal is lehetett és kellett is erősíteni a békét, mint a kiállított 1951. május 1-i vörös selyem vándorzászló jelmondata idézi. A magyar nép nagy tanítómesterének Rákosi Mátyásnak 60. születésnapjára a makói József Attila tsz dolgozói is küldtek ajándékot. Az adományt a főtitkár színes képével díszített oklevéllel köszönte meg az MDP Központi Vezetőség Rákosi Titkársága. A valóság azonban nem volt ilyen rózsaszín. A kötelező beszolgáltatás megnyomorította a parasztságot. A padlássöprések mindennaposak voltak. A kulákok elleni harc fokozódott, több ezer büntetőeljárás indult az egyéni gazdálkodás mellett kitartó, földjéhez utolsó leheletéig ragaszkodó gazdák ellen. A vidék megnyomorításának emlékei a cséplési eredménylapok, zsírbeadási jegyek és beadási könyvek. Sztálinvárost a munkaszolgálatra behívott „megbízhatatlan” katonákkal, elítéltekkel és a munkatáborokba toborzott fiatalokkal építették. Kiállítottunk egy képeslapot, melyet az építkezésen dolgozó fiatal makói lány írt haza: Szabad szombatunk van... nagyon takarítunk, súrolunk és dekorálunk, mert % 12-kor szemle lesz és jönnek a fiúk is. Csak a hétfői eredményt tudjuk, ami 108%. 1953. március 5-én meghalt Sztálin. Az esemény nem volt hatástalan a legjobb tanítványra sem. A Moszkvába kihívott magyar pártvezetés azzal tért haza, hogy az elmúlt időszak hibáit ki 343
