Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
m M Ú Z E UM LH ÍRLE V É L m Jl( el lest let jója maradt, nagyszerű gyűjteménnyel és kiállításokkal, kiemelkedő tudományos teljesítményekkel. Ugyanakkor ez a magyar múzeumi világ - néhány egyedi kivételtől eltekintve - alapvetően kimaradt a nyugati félteke múzeumi forradalmából, amely mintegy 25 éve indult el az Egyesült Államokban, s onnan terjedt át az európai kontinensre, s hatotta át előbb-utóbb valamennyi nyugat-európai ország múzeumi életét. E gyökeres változás mibenléte tömören talán úgy foglalható össze, hogy a múzeum rendkívül széles rétegek mindennapi életének része lett, a múzeumlátogatás az emberek, a családok, a fiatalabb és idősebb párok hétköznapi, kedvelt időtöltésévé vált. Ennek részben okaként, részben következményeként megváltozott a múzeumok látogatófogadó és kommunikációs stratégiája, helye és presztízse a nyilvánosság szerkezetében, súlya a médiában és a kultúrpolitikában. A nyugati világ 25 éve egy múzeumi boom-ot él meg, százezreket vonzó kiállításokkal, múzeumbővítésekkel és -alapításokkal, a közönség felé irányuló funkciók teljes megújulásával. A fentebbi folyamatból mindaddig kimaradt magyar múzeumi életben a fordulópontot a Szépművészeti Múzeum Monet-A Régi Képtár németalföldi gyűjteményének első terme (fotó: Alexander Kmeth) A Művészet a századfordulón c. újrarendezett, állandó kiállítás részlete (fotó: Józsa Dénes) kiállítása hozta, két évvel ezelőtt. A Monet-tárlat, negyedmillió látogatójával, a kígyózó sorokkal, az olykor már-már rendőri intézkedést kívánó tumultuózus jelenetekkel, a média addig soha nem tapasztalt figyelmével megrengette a földet az addig békés, csendes magyar múzeumi világban is. S noha sokan voltak és vannak, akik múló, sőt majdhogynem káros epizódnak szerették volna betudni és letudni e kiállítás hatását, szeretném újra és örömmel kimondani a mindannyiunk által tudott vagy érzett tényt: ezen az úton nincs, nem lehet visszaút. A haladás lehet lassabb, vagy gyorsabb, de hála Istennek arra indultunk el és azon az úton megyünk, ahol a Metropolitan, a National Gallery, a Victoria & Albert, a Tate, a Louvre, vagy épp a Kunsthistorisches jár előttünk. Nem egyszerűen kinyitjuk a kapukat az emberek felé, hanem új nyelvet tanulunk meg, amelyen a lehető legszélesebb réteggel leszünk képesek megértetni, hogy múzeumba jámijó. Olyan nyelvet kell találnunk, amely а XXI. század emberének, itt és most, személyessé és vonzóvá teheti a műtárgyakban rejlő tudást és élményt. A Szépművészeti Múzeum már 2005-ben, a centenárium előkészítő időszakában is történetének legintenzívebb évét élte A Régi Képtár olasz gyűjteményének újrarendezett része (14-15. sz.) (fotó: Józsa Dénes) A Művészet a századfordulón c. újrarendezett, állandó kiállítás részlete (fotó: Józsa Dénes) 2006. január
