Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
.Uh L it,, n • Г -f--J* Bh (I j j. 5 -A Szépművészeti Múzeum város felőli távlata (Schikedanz Albert) meg. Hogy csak néhány példát emeljek ki: soha nem fordult még elő az, ami 2005-ben, hogy 10 időszaki kiállítást nyitottunk, illetve nyitunk meg, 4 állandó gyűjteményi kiállítási részt újítottunk meg, fogalmaztunk újra, miközben folyik 12 jelentős jövő évi időszaki kiállítás előkészítése is. Soha még a Szépművészeti Múzeumban, de más magyar múzeumban sem fordult elő, ami a ma kezdődő hónapban megvalósul, hogy egyszerre négy időszaki kiállítás fogadja a közönséget. A rendkívül intenzív kiállítási tevékenység mellett bevezettük, a magyarországi múzeumok közül elsőként, a folyamatos csütörtöki meghosszabbított nyitvatartási, a Múzeum+ programot. Múzeuma-, vagyis több múzeum és több, mint múzeum. Több múzeum, mert csütörtökönként este 10-ig valamennyi állandó és időszaki kiállításunk nyitva áll a közönség előtt, s több mint múzeum, mert az aktuális tárlatokhoz kapcsolódva minden esetben társművészeti programokkal - zenével, irodalommal, színházzal - is bővül a múzeum palettája. Csütörtök esténként egy kicsit más, felszabadultabb arcát mutatja közönségének a Szépművészeti. De 2005-ben végre - öles léptekkel - újraindult a múzeumi rekonstrukció is. Az egyik leglátványosabb szakaszt, a teljes homlokzati rekonstrukciót kezdhettük el, s örömmel jelentem, hogy jövő tavasszal e munka be is fejeződik. Két kiállítás megnyitásával indul a Szépművészeti Múzeum centenáriumi éve. A „Tiziano és a velencei Madonna" valamint a „Kép a képben - Művész és közönség öt évszázad grafikusművészetében Burgkmairtól Picassóig" kiállítások saját értékükön túl szimbolikus üzenetet is hordoznak. Ezekben a kiállításokban a Szépművészeti Múzeum saját gyűjteményének két világhírű egysége, a Grafikai Gyűjtemény és a Régi Képtár, továbbá a világ egyik legjelentősebb művészeti múzeumának, a londoni National Gallery-nek egyik kiemelkedő remeke, az Aldobrandini Madonna mutatkozik be, egy hazai műgyűjtő tulajdonában lévő, nemrégiben szenzációsan felfedezett Tiziano képpel együtt. Vagyis saját gyűjteményünk erejének, a nemzetközi múzeA Szépművészeti Múzeum sátra a 2005. évi Sziget fesztiválon umi világnak és a hazai műgyűjtőknek összefogása reprezentálódik a mai nap két kiállításában. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves kollégák! Múzeumunk alapvetően mindig két pillérre épült: az európai rangú gyűjteményre és kiváló, nemzetközi hírű és megbecsültségű szakembereire, akik az egymást követő generációk javára őrizték s gyarapították, tudományosan feldolgozták és bemutatták ezt a gyűjteményt. Hogy csak néhány legendás, nagy nevet említsek azok közül, akik egyszerre voltak kiváló vezetők az intézményben s egyben európai hírű tudósai a művészettörténetnek: Térey Gábor, Meller Simon, Hoffmann Edith, Balogh Jolán, Pigler Andor, Genthon István. S mindannyiunk örömére, ma is itt van köztünk, alkot és dolgozik Garas Klára, Gerszi Teréz, Szilágyi János György, akik úgy teremtettek korszakos tudósi életművet, hogy közben aktívan részt vállaltak a múzeum vezetésében. Isten tartsa meg őket jó egészségben s teremtő erőben múzeumunk büszkeségére, s a közjavára. Engedjék meg, hogy e helyt fejezzem ki őszinte elismerésem s nagyrabecsülésem minden egykori és mai munkatársunk iránt, akik a legnagyobbak ethoszát követve, a maguk helyén - lett légyen az bármely tisztség is e házban - lehető legjobb tudásuk szerint szolgálták és szolgálják múzeumunk ügyét. Ők, s tisztességben és tehetségben nyomdokaikba lépő utódaik fogják ezt a múzeumot tovább éltetni s gyarapítani, féltőn óvni, és egyben formálni olyanná, hogy küldetését - az egyetemes művészet csodás javai üzenetének megőrzését és átadását - mindenkoron beteljesíthesse hazánk és az emberiség javára. Ehhez kérem e falakon belül és kívül felelős részvételüket, támogató segítségüket és szeretetüket. Ha lesz bizalom, tudás, kitartás és bátorság mindazokban, akik előbbre kívánják vinni a Szépművészeti Múzeum ügyét, akkor nemcsak az első száz évet zárhatjuk elődeinkhez méltón, hanem képesek leszünk hozzájuk hasonló szilárdsággal megalapozni az elkövetkező évszázadot is. Dr. Baán László Baán László Leonardo lovasszobra mellett 2006. január
