Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
(s^^úzeumi Hírlevél J© Tudományos tevékenység Konferencia ITTHON A néprajz szakos muzeológusok éves konferenciája, továbbképzése A néprajzi muzeológia „helyi" körülményei és kontextusai Veszprém 2006. október 4-6. Előadás javaslattal, szinopszissal jelentkezni lehet április 7-ig a Néprajzi Múzeum titkárságán (arva@neprajz.hu) KÜLFÖLDÖN EAA - European Association of Archaeologists/Régészek Európai Szövetsége - 12th Annual Meeting Krakkó (Lengyelország) 2006. szeptember 19-24. Elkészült a konferencia honlapja, amely a jelentkezést, regisztrációt, és a meghirdetett szekciókat tartalmazza. Elérése: http://cracow2006.e-a-a.org avagy a http://www.e-a-a.org címen. A szerk. Konferencia beszámolók BUDAPEST Egyiptológus-találkozó a Szépművészeti Múzeumban 2006. március 6. A Szépművészeti Múzeum 2006. március 6-án nemzetközi egyiptológus-találkozónak adott otthont. A szakmai megbeszélés Győry Hedvig ötlete volt, aki az 1907-es közép-egyiptomi ásatás centenáriuma alkalmából kiállítással szeretne megemlékezni Back Fülöp mecénásról és a Gamhudban föltárt leletek földolgozását is előkészíti. Az egykori gazdag kereskedő az Egyiptomi Régészeti Hivatal igazgatójától, Gaston Masperotól kért ásatási koncessziót, s persze szakmai támogatást, s így kapott lehetőséget arra, hogy Sarunában ásathasson a szintén az Osztrák-Magyar Monarchiából származó fiatal lengyel egyiptológussal, Tadeusz Smolenskivel. A feltárás során a Ptolemaiosz-kor egyik legkorábbi templomának óriási, domborművekkel díszített kőblokkjai kerültek elő. Még folyt a munka, amikor Back Fülöp tudomást szerzett arról, hogy a Nílus túlsó partján fekvő Gamhudban a helyi lakosok rablóásatásokból érdekes leleteket találtak. Azonnal Masperohoz fordult, s kérte az ásatási koncesszió kiterjesztését Gamhudra, ahol sikerrel tárt föl egy temetőt. Közben a súlyos tüdőbajban szenvedő Smolenskin betegsége annyira elhatalmasodott, hogy vissza kellet térnie Krakkóba, ahol rövid idő múlva meghalt. A gamhudi ásatás befejezése Ahmed Bey Kamal egyiptomi egyiptológusra maradt, aki igen tömören publikálta az általa átvett ásatás eredményeit. A mintegy 70 múmiakoporsót és egyéb leleteket a kor szokása szerint az egyiptomi hatóságok megosztották, a legnagyobb részt a mecénás kapta, de néhány darab a Kairói Múzeumban maradt, s Smolenskire való tekintettel pár emlék Krakkóba került. Back Fülöp hazafias indíttatásból leleteinek döntő többségét az akkori Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, persze a Monarchia fővárosába, a bécsi Kunsthistorisches Mu~ seumba is juttatott szép példányokat. A közelmúlt fölfedezése, hogy Back privát ismerőseinek is ajándékozott egyiptomi emlékeket, amire akkor derült fény, amikor egy német egyiptológus a nagyszebeni Franz Binder múzeum kiállításán fölismerte és azonosította az ott látható múmiakoporsót. Kiderült, hogy a Kairói Múzeum is eladott legalább egy koporsót, s így került a svájci Burgdorf néprajzi múzeumának gyűjteménybe egy a mieinkhez hasonló darab, s lehetséges, hogy még további(ak) előkerülése is várható. Mivel az egykori ásatás mai fogalmaink szerint nincs dokumentálva, meg kell próbálnunk a leleteket összehozva utólag megtudni e közép-egyiptomi település lakóiról mindazt, amit Bécs, Budapest, Krakkó kiállításai és további múzeumok vagy akár csak a kutatók számára megnyíló egyiptomi raktárak anyaga együttesen elmondhatnak. Ezt a kutatást előmozdítandó jöttek el hozzánk Renate Germer hamburgi professzor, Elfriede Haslauer a bécsi Kunsthistorisches Museum egyiptomi gyűjteményének igazgatója és Maria Bozan, a Franz Binder múzeum kurátora. A találkozón résztvett a budapesti egyiptomi gyűjtemény nyugalmazott vezetője, Varga Edith is, a házigazda a Gamhudról már jónéhányszor publikáló Győry Hedvig volt. Germer profeszszor szívesen résztvenne múzeumunk ritka nagy összetartozó leletegyüttesének dendrológiai vizsgálatában, melyet már statisztikailag is lehetne értelmezni, valamint saját, száznál több múmián végzett kutatásai alapján múmiáink vizsgálatában is kész segítséget nyújtani. Haslauer igazgatóasszony a tervezett budapesti kiállításhoz a Kunsthistorisches Museum anyagából kínált értékes műtárgyakat. E sorok írójának, mint a Szépművészeti Múzeum közelmúltban vásárolt „varázskése" földolgozójának külön örömet jelentett, hogy Hamburgból eljött Hartwig Altenmüller professzor is. A német egyiptológus volt az a kutató, aki 40 évvel ezelőtti disszertációjában először állította össze az akkor ismert varázskések - ahogy ő nevezi: „apotropaion"-ok - teljes katalógusát, s a tárgytípust a Nap-mitológia körében értelmezte. A témával azóta is többször foglalkozott, s nézeteit, amint azt most személyesen is elmondta, bizonyos pontokon revideálta. A szakember írásban nem olvasható véleménye a Szépművészeti Múzeum egyiptológusa számára természetesen különösen is érdekes volt. Altenmüller, aki az általa regisztrált mind a 159 darabot „személyes ismerősként” tartja számon, a budapesti varázskést annak 126
