Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
m MÚZE^^LEVÉL Kozlay Jenő, 1848-49-es szabadságharcos hagyatékát a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékozták Douglas Kozlay - Kozlay Jenő dédunokája - és felesége, Janet 2005 őszén felkínálta Kozlay Jenő, 1848-49-es honvéd több száz fóliónyi naplóját és levelezését a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. A részben restauráltatott, biztonságosan, szépen csomagolt dokumentumokat a washingtoni magyar nagykövetség segítségével múzeumunknak szóló ajándékként Magyarországra szállíttatták. Hogy megtudjuk, ki is volt Kozlay Jenő, tekintsük át az eddig összegyűjtött életrajzi adatait: 1826-ban született Jászladányban. Gyermekkorát Ácsán töltötte. 12-13 évesen az aszódi gimnázium tanulója, a család ekkoriban Jászapátiban élt. 22 vagy 23 évesen joghallgató volt Pesten. 1849 januárjában Asbóth Lajos debreceni térparancsnok őrnagy hadírnoka. 1849. február 1-jén hadnagyi ranggal és címmel a tartalék sereg segédpénztárnokává nevezte ki Mészáros Lázár. A tavaszi hadjáratban az Asbóth-hadosztály, majd a II. hadtest hadipénztári tisztje, s hadtestével június végén Komáromba helyezték. 1849. július 28-án Klapka tábornok számfeletti főhadnaggyá nevezte ki. 1849. szeptember 22-én a 25. honvédzászlóalj élelmező tisztje lett főhadnagyi rangban. 1849 októberében katonatársaival komáromi menlevéllel emigrált. 1850 februárjában érkezett New Yorkba. Nevét Eugene Arthur Kozlayra változtatta. 1850 tavaszán New Orleansba utazott, ahol angolul tanult. 1851 tavaszán visszatért New Yorkba. 1855-ben amerikai állampolgárságot kapott. 1857 körül az amerikai vámhivatalnál dolgozott. 1860-ban feltehetően jogi praxist kezdett New Yorkban. 1861-ben a polgárháború ideje alatt egyik szervezője New Yorkban a 45. önkéntes gyalogezrednek, amelyet 1864-től ezredesként vezetett. A háború végén dandártábornoki címmel ismerték el szolgálatait. 1866-ban visszatért a New York-i vámhivatalba. 1869-ben politikai okokból elbocsátották állásából. Brooklyn város önkormányzatánál műszaki rajzolóként, földmérőként, térképkészítőként dolgozott. New York-i és brooklyni évei alatt rendkívül aktív volt a helyi politikában. 1879-ben a brooklyni önkormányzattól is elbocsátják. 1880-1883 között főmérnök a Coney Island Szállítási Társaságnál, majd mérnök a Brooklyni Magasvasút Társaságnál. 1883. április 1-jén, 57 évesen halt meg. Az Evergreen Temetőben temették el Brooklynban. Emlékművét katonai sírként gondozzák, ünnepnapokon kitűzik rá az amerikai zászlót. A kéziratokról A dokumentumokat eddig csak nagy vonalakban tudtuk átnézni, feldolgozásuk után árnyaltabban tudunk majd nyilatkozni róluk. Mindenesetre néhány dolgot már így elöljáróban is leszögezhetünk. A kéziratok között számos Kozlayhoz írott levél, több általa írott napló, ill. letisztázott emlékirat és levélmásolat található. A dokumentumok 1849 novembere és 1853 között íródtak, de Kozlay emlékei többször visszakalandoznak 1844-es, esetleg 1847-es eseményekre. A hagyaték későbbi években keletkezett részét amerikai közgyűjteménynek szánják a leszármazottak, mondván, az már inkább az amerikai történelemmel kapcsolatos. Az érdekes, jó stílusban fogalmazott naplók, emlékiratok a szabadságharcról mára kialakult ismereteinket nem fogják gyökeresen megváltoztatni, de a dokumentumokban olvasható érdekfeszítő útleírások, a Kossuthemigráció napi eseményei, a sorstársak szubjektiven megrajzolt portréi mindenképpen gazdagítani, árnyalni fogják ismereteinket. A naplókat, emlékiratokat restaurálás, digitalizálás és a múzeumi feldolgozás után feltétlenül érdemes lesz a nagyközönség számára is közzétennünk. A kiadásra nézvést Komlós Attilától, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökétől támogatói ígéret is elhangzott az ünnepi átadáson. Klapka György, Görgey Artúr, László Károly, Danes Lajos, Birányi József, Pulszky Ferenc, Kászonyi Dániel, Beck Vilma, Degré Alajos, Teleki Sándor, Xantus János, Asbóth Lajos és még sokak emlékiratai, Kossuth levelezése és emigrációs iratai, valamint egyéb forráskiadások kiegészítéseként nemcsak történelmi dokumentumokat, hanem szórakoztató, kalandos fordulatokban bővelkedő olvasmányt is kap majd a kutató és az érdeklődő olvasó. Douglas és Janet Kozlaynak hálával és köszönettel tartozunk, amiért ezt a nagy mennyiségű kéziratot becsben tartották, megőrizték, és nekünk adományozták. Kozlay Jenő (olajfestmény fénymásolatáról) 2006. április
