Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
■нянин m^TúzEUMi Hírlevél J© Alapja állja, 17%-ot a magyar kormányzat biztosít. A kötelezően előírt saját forrás 9 millió 300 ezer forint, amelyet részben a fenntartó Csongrád Megyei Önkormányzat, részben a Belügyminisztérium vállalt. A pályázat célja, hogy növelni lehessen a látogatottságot és ezzel párhuzamosan a látogatói elégedettséget. A beruházás keretében múzeumi bolt, büfé, új ruhatár, mosdók, parkolóhelyek kerülnek kialakításra. Az elnyert pénzeknek köszönhetően javítani lehet a kiállítóhely falain lévő festmények megvilágítását, biztosíthatóvá válnak a termekben а XXI. századi követelményeknek megfelelő klimatikus viszonyok, az állandó kiállításokban érintőképernyős terminálok lesznek elhelyezve többnyelvű tájékoztatással. Szintén a pályázat része az épület akadály-mentesítése, illetve a szelektív hulladékgyűjtés. Magyar Afrika-kutatók fotográfiái/ Photo exhibition of Hungarian Africanists Budapesti Történeti Múzeum „E" Épület, I. emelet- Metszettár A kiállítás látható 2006. április 10-ig Magyarország nem volt gyarmatosító tényező, közvetlen politikai és gazdasági kötődése sem volt Afrikához, mégis kulturális és tudományos értelemben gazdagította azt a párbeszédet, ami a fekete kontinens mélyebb megismeréséről szól. Mint a kiállítás bizonyítja: számos nemzetközi hírű Afrika-kutatója van országunknak, akiket nem egy esetben jobban ismernek és elismernek külföldön, mint idehaza. Az utóbbi években az Európai Unió (és azon belül különösen az Egyesült Királyság) megújult erővel fordul Afrika felé, amely törekvéshez mi magyarok is hozzá tudunk járulni, jelentős hazai kultúr- és tudománytörténeti örökségünk bemutatásával, amelynek jelentős hányada Londonban, Bécsben, a budapesti Néprajzi Múzeum anyagában, ill. erdélyi gyűjteményekben, elszórtan található. A Magyar Afrika-kutatók fotográfiái c. kiállítás egy hoszszabb kutatási munka eredményeként első ízben szeretné összegyűjteni és bemutatni a fotográfia kezdetétől a napjainkig tartó időszakban a magyar Afrika-kutatók által készített fotográfiákat. Szerencsésnek mondható az a helyzet, hogy felfedezőink már a fotótechnika hajnalán alkalmazták a fotografálási módszereket munkájuk kiegészítéseként. Gróf Teleki Sámuel hatalmas fényképanyagot hozott haza kelet-afrikai expedíciójáról, melyeken útjának folyamatos dokumentálását láthatjuk. Torday Emil képeiről túlzás nélkül állítható, hogy a világon egyedülálló anyagnak számítanak a kongói térségről. Míg szülőföldjén csaknem ismeretlen, addig Angliában valóságos kultusz övezi munkáit. A magyar missziós gyűjtemény kelet- és dél afrikai anyaga eddig feldolgozatlan tárgyi és fotográfiai anyagot tartalmaz. Az „Angol beteg” című nemzetközi sikerű film kapcsán híressé vált gróf Almásy László jelentős kutatási eredményeket megjelenítő szaharai fotóinak nagy részét a népbíróság a második világháború időszakában elégette, csak néhány képe, illetve saját akvarellfestményei maradtak fönn. A korán elhunyt Ecsedy Csaba pedig olyan területen kutatott az 1960-as években, ahol előtte szisztematikusan senki: szudáni fényképanyaga korszakos jelentőségű, mégis több helyen, elszórva kallódik. Sárkány Mihály, Földessy Edina, Borsos Balázs, Gábris Gyula fotóin a mai, átalakuló, modernizálódó Afrika jelenik meg. A legkiemelkedőbb magyar Afrika-kutatók eredeti fotográfiáit kétnyelvű forrástörténeti dokumentációval, tudománytörténeti értelmezéssel, képaláírásokkal ellátva tekintheti meg az, aki ellátogat a Budapesti Történeti Múzeum Metszettárába. A tárlat a XIX. század végétől napjainkig nyújt áttekintést arról, ahogy a magyar kutatók látták és láttatják a távoli kontinens életét. A raktáros és Rózsa Sándor A napokban került a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe egy Rózsa Sándort ábrázoló portré. Az alkotás az idősödő betyárvezért ábrázolja, készítője egy nemrég elhunyt amatőr festő, aki raktárosként kereste kenyerét. A Móra Ferenc Múzeum gyűjti a Szeged környéki betyárvilág tárgyait, dokumentumait, így a Rózsa Sándorhoz köthető emlékeket is, ezért került most ez a portré a közgyűjteménybe. A pasztell-képet 1965-ben festette Hlavanda József. A férfi autodidaktaként fejlesztette képzőművészeti tudását. Raktárosi munkája során is precizitásával tűnt ki. Kollégái mindig érdeklődéssel figyelték az amatőr művész legkülönbözőbb anyagokra tollal, ceruzával készített rajzait, az ismerősöket ábrázoló arcképeit. Jól sikerült festményeit, mint ismeretlen festő alkotásait egy cég külföldön értékesítette. Halála után derült ki, élete során több száz olajfestményt, ikont, tusrajzot készített. Ezek legtöbbjét már nem sokkal az alkotás után elajándékozta. A most a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe került Rózsa Sándor-portré a hagyaték része volt. A kép becsértéke nem jelentős, ugyanakkor kultúrtörténeti szempontból érdekes darab. Vidékünkön az egykori rablóvezérnek és társainak komoly kultusza volt és van, így az alkotás a betyárromantika lenyomata. M.K. Városi Művészeti Múzeum, Győr 125
