Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
©íJTúZEUMI j^ÍRLEVÉLJ© röntgen-felvétel, majd a festmény restaurálása ugyanúgy igazolták a szerzőségre vonatkozó feltételezést, mint az a 17-18. századi leltári leírás, amely a képet Tiziano műveként, a modenai hercegi gyűjtemény kincsei között tartotta számon. A festmény az elmúlt évben magángyűjteménybe jutott, majd a Szépművészeti Múzeum centenáriumi kiállításán, tavaly, egy rövid időre már láthatta a nagyközönség. A tulajdonos nagylelkű felajánlásnak köszönhetően most már a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításának egyik legjelentősebb darabja lett, amely azért is fontos az egyéként egy Tizianót már bemutató kiállításon, mert kiváló példája annak, hogy hogyan állította az itáliai mester a szín és az ecset gyökeresen megújított használatát a mélyen emberi tartalmak kifejezésének szolgálatába. A Walker&Williams Investment Group által vásárolt és a Szépművészeti Múzeumban letétbe helyezett Willem de Poorter alkotás a Régi Képtár holland kiállítását gyarapítja. A 17. századi, A gyarmati hatalom allegóriája című, ritka ikonográfiájú kép témája minden bizonnyal korabeli történelmi eseményhez kapcsolható. Hollandia ugyanis 1637 nyarán elfoglalta Nyugat-Afrikában Elmina korábban portugál fennhatóság alatt álló erődítményét, és ezzel új európai hatalomként a hollandok átvették az irányítást az Aranyparton. De Poorter festményén az uralkodónő Hollandia megszemélyesítője, akinek az újonnan gyarmatosított terület őslakói behódolásuk jeleként értékes ajándékokat hoznak. Az egyébként Rembrandtnál tanult művész nagy hangsúlyt fektetett a 17. századi Európában egzotikusnak számító, sötét bőrű, félmeztelen alakokjellegzetes arcvonásainak, ruházatának ábrázolására. A finomfestőkre jellemző technikával megfestett díszes fémedények, ékszerek mellett a kép talán legszebb részlete a trónus lépcsőjére borított világos szőnyeg, amelynek faktúráját De Poorter a még nedves festékbe az ecset végével bekarcolt, tekergőző vonalkákkal alakította ki. A gyarmati hatalom allegóriája a festő életművén belül is kitüntetett figyelmet érdemel. A magas művészi színvonalon megfestett, szignált, datált kép minden bizonnyal konkrét megrendelésre készült. A szakszerűen restaurált, kitűnő állapotban lévő festmény igazi ritkaságként bukkant fel a magyar műkereskedelemben. A Szépművészeti Múzeum által nemrégiben vásárolt, Orpheust ábrázoló római császárkori mozaik 2006. március 7. és május 28. között látható az Antik Gyűjtemény tavaszi 'Az évszak műtárgya' kiállításán. A műtárgy a múzeum első és egyetlen antik mozaikja. Az Orpheust ábrázoló, 250-350 körül készült ívelt hatszögletű mozaikot Tunéziában találták az 1940-es években. Tulajdonosa a 20. század közepén Franciaországba költözött; innen került a darab néhány éve a nemzetközi műkereskedelembe, s most pedig a múzeum Antik Gyűjteményébe. A mozaik az intézmény saját tulajdonaként látható az év második felétől már az állandó kiállításon. Az utóbbi alkotást a kulturális minisztérium segítségével, 30 millió forintért vásárolta meg a Szépművészeti. A mai Tunézia területe egykor a Római Birodalom Africa tartományához tartozott. A térség a 7. századi arab hódításig elválaszthatatlanul kapcsolódott a görög-római Mediterraneum klasszikus kultúrájához, így válhatott a 3-4. században készített africai mozaikok fontos szereplőjévé Orpheus, a görög mitológia egyik legismertebb alakja. A mozaikművészet a görög kultúra klasszikus korszakában jelent meg, a jelek szerint egyidőben a Mediterraneum több vidékén, többek között az észak-afrikai régióban is. A budapesti példány szabályos kőkockákból, ún. polichróm technikával készült. Sziklán ülve, gazdag, egzotikus öltözetű, szép ifjúként ábrázolja Orpheust. Bal kezével a mellette tartott, négyhúrú lantot (kithara) pengeti, jobbjában lantverő (pléktron), mellette egy fán színes tollazatú énekesmadár ül. A mozaik feltehetően egy hatalmas villa egyik termének padlóját burkolhatta. Orpheus a görög mitológia dalnok hérósa, apjának általában Apollón istent, anyjának Kalliopé múzsát tartották. Dalával a háborgó tengert is képes volt lecsendesíteni. Legnagyobb hírű tette az volt, hogy lement Hádésba halott feleségéért, Eurydikéért. Bűvös erejű dalával elérte az alvilági isteneknél, hogy visszakapja asszonyát, bár végül mégsem sikerült fölvinnie az emberek közé. Muzsikája a vadállatokat is megzabolázta - ez a jelenet volt a római mozaikművészet egyik gyakori témája, középen Orpheussal, körülötte pedig a zenéjét hallgató állatokkal. A budapesti Orpheus körül is a dalnok felé forduló állatok alkothatták a kompozíció további részét. 224 millió forintból újulhat meg a szegedi Móra Ferenc Múzeum Európai uniós pályázat keretében elnyert pénzeknek köszönhetően újulhat meg a Móra Ferenc Múzeum. A beruházás után igazi látogatóbarát közintézmény jöhet létre, amely növeli Szeged város és a Dél-alföldi régió turisztikai vonzerejét is. A múzeum munkatársai a pályázatot (Regionális fejlesztés Operatív Program - ROP) 2004 októberében nyújtották be. A több mint 300 oldalas dokumentáció a szakmai és formai elvárásoknak egyaránt megfelelt, ám a források átmeneti kimerülése miatt 2005 tavaszán várólistára tették. Végül a pozitív döntésről- miszerint az intézmény megnyerte a felújításra szánt pénzeket- 2006 januárjában értesítették a múzeum vezetőit. Azóta folyik a szerződés előkészítése és várhatóan 2006 márciusának végén történik meg a dokumentum aláírása. A tényleges munkálatok szeptembertől kezdődnek. Az elnyert pályázat révén közel 224 millió forint költhető el a múzeum látogatóbarát fejlesztésére. A támogatásként megítélt összeg 83%-át az Európai Unió Regionális Fejlesztési 124
