Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
©i^Iúzeumi ЛшМьт A kiállításon több mint tíz kortárs képzőművész - köztük: Pemeczky Géza, Újházi Péter, Swierkiewicz Róbert, Gerber Pál, Várnai Gyula, Csontó Lajos, Eperjesi Agnes, Imre Mariann, Benczúr Emese, Nagy Kriszta, Baglyos Erika, Szalai Kata - munkáival találkozhatunk. ZALAEGERSZEG keresztűlszőtték-fonták szívem..." Gobelinek Petőfi Sándor verseire - Nemzeti jelképekkel díszített tárgyak a Göcseji Múzeum gyűjteményében 2006. április 23-ig 1999-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum felkérésére neves textilművészek készítették el Petőfi Sándor versei ihlette alkotásaikat. Több darabot azóta közgyűjtemények őriznek, a kárpitokat a múlt évben Lengyelországban is bemutatták. A zalaegerszegi Göcseji Múzeumban most 25 művész alkotását mutatjuk be. Petőfi Sándor szellemét költeményeivel, különböző ábrázolásaival, műveit tartalmazó kötetekkel, életútját végigkísérő kronológiával is megidézzük. A gobelinekkel egy térben a Göcseji Múzeum történeti és néprajzi gyűjteményében őrzött különféle tárgyakon - faragványokon, üvegeken, nyomtatványokon - megjelenő nemzeti jelképeket mutatunk be, megismertetve közönségünket e téma gazdagságával. A kiállítás lehetőséget teremt óvodai és iskolai foglalkozások megtartására is. Rendezők: Benkő Andrea, Petőfi Irodalmi Múzeum, Marx Mária és Megyeri Anna, Göcseji Múzeum KECSKEMÉT „Nem messze van ide Kalocsa" Népi Iparművészeti Múzeum (Serfőző u. 19.) Látogatható 2006. december 16-ig, keddtől szombatig 10-17 óráig. A kalocsai népművészetről - nem csak a külföldiek, de a magyarok tudatában is - az idegenforgalmi igényeket kiszolgáló szuvenírek által kreált és sugallt kép él. Ezzel az általános vélekedéssel szembehelyezkedve rendezte meg a kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeum azt a hiteles, szakmailag megalapozott kiállítást, amely a múzeum eredeti, archaikus kalocsai textil-gyűjteményére épül, valamint egy a kalocsai szálláson, Homokmégyen élő - a tájegység népművészetét anyanyelvi szinten ismerő gyűjtő és alkotó Romsics Lászlóné, a Népművészet Mestere és több magángyűjtő színvonalas anyagával egészült ki. A kiállításon a kalocsai szállásokon élő pota népesség tisztaszobájának berendezése, a vetett ágy, a régi népviseletek és hímzések kerülnek bemutatásra, amelyek hiteles képet adnak a tájegység lakáskultúrájáról, népművészetéről és viseletéről. Szolnoki Művésztelep I. Bozsó Gyűjtemény (Klapka u. 34.) 2006. március 16. - június 22. A kecskeméti Bozsó Gyűjtemény és a Magyar Nemzeti Galéria között 2002. óta fennálló gyümölcsöző együttműködés nyomán immár a harmadik tavaszi fesztiváli kiállítás született meg a Klapka Házban. A Szolnoki Művésztelep című, jelenlegi bemutatót megelőző két kiállítás is - 2002-ben Iványi Grünwald Béla, 2004-ben pedig Fényes Adolf tárlata - harmonikusan illeszkedett a Bozsó Gyűjtemény fantasztikusan gazdag néprajzi és képzőművészeti gyűjteményéhez. A Fényes Adolf kiállítás e most megrendezésre került tárlat előzményeként fogható fel, ugyanis Fényes a művész kolónia alapítója, meghatározó egyénisége volt. Neve elválaszthatatlanul összeforrott a szolnoki művészteleppel, emblematikus képei évtizedekre meghatározták és alakították a szolnoki festészet arculatát. A telep vezető mesterének munkássága előtt tisztelgő kiállítás után, ez a válogatás a kolónia formálódásának kezdetei éveihez vezeti vissza a látogatót. E korai időszakból - 22 olajfestmény és 12 grafika segítségével - a tíz legjelentősebb művész: Aggházy Gyula (1850-1919), Bihari Sándor (1856-1906), Boruth Andor (1873-1955), Bőhm Pál (1839-1905), Deák Ebner Lajos (1850-1934), Hegedűs László (\870-\9W), Pongrácz Károly (1872- 1930), Szlányi Lajos (1869-1949), Zombory Lajos (1867-1933) és Vidovszky Béla (1883-1973) munkásságát emelve ki. Az Alföld e jellegzetes tájegységének művészettörténeti előélete már több mint másfél évszázados múltra tekint vissza. A festői motívumokban gazdag vidékre a XIX. század közepén figyelt fel egy osztrák művész, August von Pettenkofen, aki az osztrák csapatok csataképfestőjeként 1849-ben járt először ezen a tájon. A művészt megragadta a szolnoki piac tarka forgataga, a vidék jó értelemben vett civilizálatlansága, lakóinak érintetlen, ősi életformája valamint a Tisza és a Zagyva folyók festői szépsége. Pettenkofen 1851ésl881 között, harminc éven át rendszeresen visszatért ide és elragadtatott lelkesedése számos jeles osztrák művészt csábított az egzotikumokkal kecsegtető „közeli távol” vidékre; többek között Otto von Thoren, Eugen Jettel, Rudolf Ribarz, Ignaz Raffalt, Carl Müller és Tina Blau is merített itt személyes ihletet alkotásaihoz. Paradox módon a magyar művészek e külföldi előfutárok, elsősorban Pettenkofen beszámolói nyomán találnak rá e meghitt miliőre. Az 1870-es évektől, a Párizsban Munkácsy körül formálódott művészkörből Aggházy Gyula, Bihari Sándor és Deák Ébner Lajos látogatott el ide és kötődött azután festészetében Szolnokhoz. A kezdeti spontán szerveződést, a művészek megállíthatatlan áradata követte. A rendszertelen itt tartózkodásokat megelégelve azonban a művészekben a század végére megérlelődött az igény az alkotást segítő komfortosabb körülményekre és a folyamatos munkára. Azl896-ban sikeresen megalakult 115
