Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2006-04-01 / 4. szám

<m,5fúzEUMi Hírlevél J© Városi Művészeti Múzeum, Győr nagybányai művésztelep példáján felbuzdulva egy állandó telep létrehozásának gondolata is felvetődött. Az itt munkálkodó festők egy csoportja - Bihari, Boruth, Fényes, Hegedűs, Katona, Kemstok, Mednyánszky, Mihalik, Olgyai, Szlányi, Vaszary - 1899-ben Wlas­­sich Gyula Vallás és Közoktatásügyi miniszternek címzett memo­randumában fogalmazta meg azt az óhaját, hogy „Szolnokon a magyarság egyik jellegzetes központjában való letelepedésüket segítse". A miniszter nem zárkózva el a kezdeményezéstől biz­tosítékként azt kérte a művészektől, hogy legalább három nyári itt tartózkodásra vállaljanak kötelezettséget és évente egy-egy szolnoki kiállításon mutassák be alkotásaikat. 1901. április 28-án, 132 taggal megalakul a Szolnoki Művészeti Egyesület, mely a nemzeti kultúra szolgálatát, a ter­mészetben való festést és a főiskolai hallgatók továbbképzését tűzi ki célul programjában. Az egyesület első alelnöke Kohner Adolf jeles műgyűjtő volt. A művészeti egyesült megalakulását követően alig egy év múlva, jelentős központi és helyi forrásból, valamint egyesületi támogatásból a Zagyva folyó partján, a régi vár területén felépült a művésztelep. 1902. június 29-én került átadásra a Gyalus László építész tervezte és Pápay Mihály kivitelezte két művészház, mely 6-6 műtermet és lakást foglalt magába. A Bozsó gyűjtemény ki­állításán a telep alapító tagjainak: Hegedűs, Szlányi, Vidovszky és Zombory festőművészeknek, a műteremlakásokat birtokba vevő legelső alkotóknak ebben az időszakban készült munkáiból is látható most válogatás. A szolnoki festészet érdeme, hogy szakítva az akadémi­kus művészettel, már egész korán, a XIX. század 70-es éveiben a szabad természetben való, plein-air festést részesítette előnyben. Ugyanakkor valósághű ábrázolásain, a divatos zsáner témákkal szemben őszinte hangnemben fogant hétköznapi motívumokat választott, és így a hazai realista életkép-és tájfestészet egyik leg­jelentősebb központjává vált. A Bozsó Gyűjtemény e tavaszi tárlata a magyar festé­szet gazdag palettájáról a szolnoki művésztelepet állítja most reflektorfénybe. A napjainkban is töretlenül élő, immár több mint száz éves fennállást magáénak mondható művészkolónia kiállításával egyben e helyszín névadó gazdájának életműve előtt is tisztelgünk. A most felvonultatott alkotók a tágabb értelemben vett alföldi festészet előfutárai voltak ill. annak hagyományait építették és gazdagították tovább csakúgy, mint méltó utódjuk Bozsó János festőművész is. Plesznivy Edit SZOLNOK „Vond ki dicsőséggel..." - A magyar kard évszázadai Damjanich János Múzeum 2006. március 14. — április 30. A magyar katona legnagyobb becsben álló fegyverének, a kardnak és a szablyának állít emléket az a kiállítás, amely Szolnokon nyílt meg a Hadtörténeti Múzeum, a nyíregyházi Jósa András Múzeum és a helyi Damjanich János Múzeum közös vállalkozásaként. A tárlaton hatvanöt fegyver mutatja be azt a hosszú utat, amit ez a nagy megbecsüléssel bíró harci eszköz megtett az alatt az ezeregyszáz esztendő alatt mióta őseink megérkeztek a Kár­pát-medencébe. Az első és egyben utolsó tárlóban egymás mellett pihen a honfoglalók könnyű, szép formájú harci eszköze és a ma hasz­nálatos úgynevezett Kossuth-kard, behatárolva a magyar fegyver­történet kezdetét és jelenlegi végpontját. Két tárlóban azok az idegenből érkezett példányok sorakoznak, amiket vagy hazánk földjén forgattak az erre vetődött idegen hadak, vagy meghatáro­zóak voltak fegyvereink fejlődésében. Békésen megfér így a XVI. század félelmetes nagykardja, vagy a török görbe szablyája, ami ellen talán jobbat, használhatóbbat teremtett a hazai lelemény. Szemügyre vehető a kiállításon a számos irodalmi alko­tásból visszaköszönő fringia is, átvezetve a látogatót az állandó hadseregek korából származó modellek szinte hiánytalan soroza­tához. Egészen a nagy múltú harci eszköz alkonyáig, a két világ­háború szablyáiig, melyeket még apáink nagyapáink forgattak hajdan, s talán számos példányukat őrzi ma is szekrények mélyén, vagy megbecsültebb környezetben a féltő kegyelet. 116

Next

/
Oldalképek
Tartalom