Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
m^úzEUMi Hírlevél дэ időszakos kiállítás, mely a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat támogatásával valósult meg. Az itt bemutatásra kerülő anyag a Megyei Önkormányzat tervei szerint a későbbiekben egy állandó bányászattörténeti múzeum részét képezné, amelyet a közeljövőben a borsodi szénbányászat egyik legjelentősebb központjában, Perecesen állítanának fel. Ajubileumi évi kiállítás előkészítése több mint két éves múltra nyúlik vissza. A Herman Ottó Múzeum saját forrásainak, illetve a Megyei Önkormányzat és a Minisztérium támogatásának felhasználásával már hosszú hónapok óta folyik a gyűjtőmunka, mely különösen hangsúlyossá vált a borsodi szénbányászat 2004. évi megszűnése után. Az összegyűlt tárgyakból és dokumentumokból már másfél évvel ezelőtt megvalósult egy időszaki kiállítás, mely a megye bányászatának technikai fejlődését mutatta be. Jelen kiállítás anyaga az azóta megszerzett, illetve a megye kisebb bányászati gyűjteményeiből- Ormosbánya, Edelény, Múcsony, Rudabánya- kölcsönzött tárgyakból állt össze. A kiállítás kettős céllal született meg. Tárlatunkon elsődlegesen a borsodi szénbányászok mindennapi életét kívántuk bemutatni korabeli enteriőrök, fotók és a hétköznapi élet tárgyai segítségével, illetve a digitális technika felhasználásával. (Utóbbi lehetővé tette, hogy kivetítőkön folyamatosan egykori bányászok visszaemlékezéseit tekinthessék meg a látogatók). Emellett külön termekben kerültek elhelyezésre a bányászattal kapcsolatos képzőművészeti alkotások, melyek gerincét a Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti Osztályának anyaga alkotja, többek között Kunt Ernő és Feledy Gyula festményei és grafikái. A kiállítás az év végéig váija a látogatókat, hogy megismerhessék egy olyan iparág mindennapjait, mely nemcsak a megye elmúlt két évszázadának gazdasági fejlődésére, hanem társadalom- és kultúrtörténetére is döntő hatással volt. Az érdeklődők számára átfogó információt nyújt a kiállításról készült negyven oldalas színes, gazdagon illusztrált katalógus. Rémiás Tibor - Spóner Péter SZEGED Vlasies Károly emlékkiállítása -Szeged egykori festő-doyenje Móra Ferenc Múzeum 2005. november 31-ig Szeged egykori festő-doyenjének, Vlasies Károly пак nyílt kiállítása a Móra Ferenc Múzeumban. Az 1882 és 1968 között élt mester tehetségét mutatja például, hogy katonai szolgálata alatt egy percig sem katonáskodott, hanem parancsnokának családtagjairól festett képeket. Egy ideig Budapesten lakott, ahol műtárgy szaküzletet vezetett. Jövedelmét főként külföldi utakra költötte, így jutott el Szentpétervárra is, ahol közel egy évig élt. Szegedre való hazakerülését követően a festészet mellett temetkezési felszereléseket és néprajzi tárgyakat árusított. A későbbiekben az ország egyik legnagyobb művészeti szabadiskoláját vezette a városban. A legkülönbözőbb korú, foglalkozású emberek százai neki köszönhetően tanulták meg a festészet alapjait, s váltak maguk is műértőkké. Kortársa és barátja a szobrász TápaiAntal mondta róla: „nincs még egy piktor Szegeden, akinél emberi lényeg és külső forma annyira egyöntetű." A szakértők megállapítása szerint világos tónusú figurális képeiből, higgadt, leszűrt életszemlélet és a lágy színekkel kifejezett líra tükröződik. A most a Móra Ferenc Múzeumban látható 65 Vlasics-mű többnyire alföldi, Tisza-parti részleteket ábrázol, a mester festményein finoman megfigyelt utcai, piaci és munkásjeleneteket rögzített. Martin Benka (1888-1971): Szlovákhon Móra Ferenc Múzeum 2005. szeptember 21. - november 13. Az életpálya első látásra ismerősnek tűnhet. А XX. század első éveiben festő és mázoló tanonc. A későbbiekben Bécsben élt. Martin Benka (1888-1971), az egyik legelismertebb szlovák festő. A művész már első jelentős festői korszakában, az 1910-es években is nagyméretű szecessziós tájképeket festett. A 20-as években készül monumentalista sorozata, amely szülőföldjéről és életének mítoszairól szól. A szlovák táj annyira lenyűgözte szépségével, hogy mindig hű maradt hozzá. A szlovákiai tájkép tanulmányok egész életművét végigkísérik. A táj és a környezet, amelyből gondolatait merítette, meghatározta festői kézjegyének jellegét. Bebarangolta a szlovák tájakat és ott szerzett élményei alapján festette meg képeit. Alkotásain hegyekkel, szántóföldekkel, mezőkkel és mindennapi munkájukat végző emberekkel találkozhatunk. Noha Martin Benka mindvégig festőművész maradt, készített építészeti alkotásokat, grafikákat, illusztrációkat, sőt még hegedült is. A most a Móra Ferenc Múzeumhoz tarozó Kass Galériában kiállított tájképeken keresztül egyfajta képzeletbeli utazást tehet az érdeklődő Szlovákia hegyes-dombos vidékein. 295 i
