Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
miTúZEUMI J^ÍRLEVÉL^) kiadott kiadványokból értesülhetett a tudományos eredményekkel. 1974-ben már Budapesten találjuk, ahol előbb a Múzeumi és Restaurátor és Módszertani Központ igazgatója, később - miután a Központi Múzeumi Igazgatóság bekebelezte az intézményt - annak igazgatóhelyettese lett. Az itt eltöltött évekhez köthető a háromszintű restaurátorképzés elindítása és működtetése, a nemzetközi kapcsolatok kialakítása, mind a muzeológiai, mind pedig a restaurátor szakirodalom rendszeres megjelentetése. Az ő érdeme a külföldi szakirodalom magyar nyelvű kiadása, a restaurátor és muzeológiai konferencia szervezése, s az ehhez kapcsolódó kötetek megjelentetése, megalapozva ezzel az intézmény könyvtárának hazai és külföldi szakirodalmi cseréjét. A módszertani feladatok terén is sokat tett, rendszeresek voltak a kiállítás rendezőknek, múzeumi közművelőknek rendezett konferenciák. Ő volt jelen folyóiratunk, a Múzeumi Hírlevél megálmodója és elindítója, majd később a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület megalapításával egyidejűleg a Magyar Múzeumok című folyóirat alapítója is. Bekapcsolódott a nemzetközi múzeumi és restaurátori szervezetek munkájába, ugyancsak az ő kezdeményezésére és munkájával készült el a máig egyedülálló húsznyelvű szótár, a Dictionarium Museologicum. Mindezen munkák mellett 1975-től irányítása mellett indult meg Tájak Korok Múzeumok mozgalom előkészítése, lebonyolítása, egyesületté alakítása és persze a füzetek megjelentetése természeti értékekről, múzeumi kiállításokról és műemlékekről egyaránt. Nyugdíjba vonulása után is elmondhatjuk, hogy rajta tartja kezét a múzeumi élet „ütőerén", rendszeresen jelennek meg írásai az egyes szaklapokban, továbbra is aktív tagja a Pulszky Társaságnak. Kezdeményező szerepe volt a Magyar múzeumi arcképcsarnok létrejöttében, belefogott a nagyvázsonyi Kinizsi vár rekonstrukciós munkáiba. Felsorolni is sok, mi mindent tett és tesz mind a mai napig. Méltán mondhatjuk róla, hogy hazai múzeumi életünk egyik úttörője. Ismerve életét és munkásságát, nekem mindig Ady Endre „A Hortobágy poétája” című verse jutott eszembe róla, annak is egyik szakaszát hadd idézzem befejezésül: „...Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt halálra, borra, nőre, Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle.” Sárközy Gabriella Festett álmok Mesék, látomások, álmok a magyar művészetben 1903-1918. Szerk.: Hudra Klára. Kiad.: Magyar Kulturális Központ, London, 2004. 39 p. 241. ill. 2004-ben, a „Magyar-magic" kulturális fesztivál keretében, Londonban, a Freud Múzeumban mutatták be „Festett álmok” címmel a 19-20. századforduló magyar művészeinek alkotásait. Ezek a festmények, rajzok azelőtt sohasem voltak láthatók Angliában. Az egy évig tartó kulturális bemutatkozás alkalmat adott magyar és brit művészek közötti párbeszéd létrejöttére, egymás művészetének a megismerésére. Ennek az egyik jó példája volt a Freud Múzeumban rendezett kiállítás is. A Londonban bemutatkozott Gulácsy Lajos, LesznaiAnna és Csontváry Kosztka Tivadar, gyökereik sok tekintetben közösek a 19. századi brit művészekével, amelyekre hatottak Freud elméletei, de ugyanakkor mindannyiuknak megmaradt a maga egyéni stílusa. A londoni Magyar Kulturális Központ eddig is nagyon jó kapcsolatot ápolt a Freud Múzeummal, ez a tárlat egyike volt azoknak, ahol a műveken keresztül érzékelhető a pszihoanalízis hatása a művészekre. A kiállítás anyaga az Ernst Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria képeiből állt össze. Az angol nyelvű katalógusban tanulmányokat olvashatunk a művészek életéről, munkásságáról, különös tekintettel a századforduló éveiben készült rajzaikról, festményeikről, emellett a nagyon szép kivitelű kiadványban szerepelnek a kiállításon bemutatott munkák is. Viga Gyula: Tájak, ízek, ételek Borsod- Abaúj-Zemplén megyében Kiad.: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság, Miskolc, 2004. 157 p. ill. Az alapvető emberi szükséglet, az étel megkülönböztetett szerepet játszik minden kultúrában, függetlenül attól, hogy a népesség milyen hányada kapcsolódik bele közvetlenül az élelemtermelésbe. Ugyanakkor a táplálkozáskultúra történetében is megfigyelhető, hogy miközben a regionális termelőtevékenység, az élelmiszerek megtermelése és elosztása, az ételkészítés technikája, nem utolsósorban a lokális közösségekben az ételek elfogyasztásához fűződő szokások közvetlenül, láncszerűen kapcsolják össze az egymást váltó generációk tudását és örökségét. Jelen kiadvány egyik alapvető célja, hogy a nagy területű, változatos földrajzi és kulturális ar248
