Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)

2005-07-01 / 7-8. szám

©í^úzeumi Hírlevél J©

cok elől elrejtett dohány, a termelők maguk adták el, vagy a csempészek hordták szét), a kapadohány (rossz minőségű, erős, szinte szívhatatlan dohány), vagy a bagórágás.

A dohányzás különböző módjai az elmúlt századok alatt visszatükrözték a dohányos társadalmi hovatartozását. Kezdetben, amikor még a pipázás egyeduralkodónak számított, nem volt éles határ az egyes társadalmi rétegek között. A tubákolás inkább a felsőbb osztálybeliek között hódított, a szivar a gazdag városi polgárság jelképe lett. Különösen a pipázó vidéki ember tartotta úri szokásnak a szivarozást. A cigaretta, bár látszólag egyenlőséget hozott az emberek között, mégis különbséget lehetett tenni abban, hogy ki milyen típusút szív, füstszűrőset-e, vagy füstszűrő nélkülit. Különösen érvényes volt ez hazánkban az 1950- 70-es években.

Kiállításunk nem kíván propagandát kifejteni a dohányzás mellett, hanem annak történetét, mint az egyetemes kultúrtörténet közérdeklődésre számot tartó jelenségét, gazdasági, társadalmi vonatkozásait kívánja bemutatni.

Korkes Zsuzsa

Közreműködő támogatók:

Déri Múzeum Debrecen, Herman Ottó Múzeum Miskolc, Continental Dohányipari Rt. (Sátoraljaújhely), Imperial Tobacco Magyarország Kft. (Budapest), „Kőrös” Pipagyár Kft. (Nagykőrös), ÜLT Magyarország Rt. (Nyíregyháza), Dohányfermentáló Rt. (Szolnok)

ESZTERGOM

Számadó - 25

Karácsony Tamás Ybl-díjas építész kiállítása az esztergomi Duna Múzeum Galériájában

A kiállítás egy évfordulóhoz kötődik: meghívott vendégünk, Karácsony Tamás építész 25 éve végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, ekkor telepedett le Esztergom városában. Az eltelt negyedszázad ad okot a visszatekintésre - a számadásra.

Számadásra 25 év munkájáról, sikereiről, kudarcairól, örömeiről, megpróbáltatásairól.

Számadásra a városban és másutt létrejött kapcsolatokról, az ezek révén kibontakozó munkák eredményességéről, az egyetemen eltöltött évekről, a létrehozott alkotásokról.

A Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum (Duna Múzeum) ennek a gazdag szakmai anyagnak kíván keretet biztosítani, befogadva,

kezdeményezve a kiállítást, szorgalmazva annak létrejöttét.

A választásnak, a felkérésnek ebben az esetben előzményei is bőven akadnak:

A BME Középülettervezési Tanszékének hallgatói már két ízben is bemutatkoztak a Duna Múzeum Galériájában. Városi helyszínekre megfogalmazott feladatok, féléves tervek legjobbjait mutatták be III. éves hallgatók, 2000-ben.

2004-ben az elmúlt 10 év esztergomi témájú diplomaterveit, komplex tervezési feladatait láthattuk. A kiállítások kurátora Karácsony Tamás volt. О vállalta a témák kiválasztását, a helyszínek kijelölését is. Az ismert problémákra adott friss, ötletes, könnyed válaszok, a legújabb építészeti irányzatokkal való találkozások a városi polgárság, a városvezetés számára kínáltak a megszokottól eltérő megoldásokat, a megszokottól eltérő szemléletmódot.

De az ismeretség még korábbra datálható. Az Országépítő folyóirat 1997/1 száma Esztergomot állította fókuszpontba, megszólítva helybéli szakembereket, bemutatva kezdeményezéseket, elképzeléseket. Ezek között kaptak helyet Karácsony Tamás és munkatársai munkái is, valamint az akkori tanítványok Esztergomba készített tervjavaslatai. A bevezető szavakat Török Ferenc tanszékvezető egyetemi tanár fogalmazta meg. A ma is aktuális sorok megerősítenek bennünket a tervezett kiállítás fontosságát, hasznosságát illetően - idézzük fel azokat:

„írásomhoz készülődvén megdöbbentem, hogy immár egy emberöltőnyi idő telt el első találkozásunk óta, amely a diplomamunkához kötődött a posztmodern forradalom kezdetén. Rekonstrukciós feladatot készítettünk Eger kiemelkedő szépségű vároldalában, team munkában, amelynek Karácsony Tamás meghatározó tagja volt. A megoldásnál a városrendezés igen finom és érzékeny (akkor még szokatlan) útját választották a tervezők; letapogatva a meglévő épületállományt, annak történelmi és városkarakteri értékeit, finoman szőve össze újat a régivel. A tervet diplomadíjjal jutalmazták, és belépőt adott a Magyar Építőművészek Szövetségébe, majd a Mesteriskolába.

A szakmagyakorlás első lépéseit Tamás szűkebb pátriájában, Esztergomban tette meg, a keresztény magyar államiság „elcsendesített" fellegvárában. A környezet, a hely szelleme formáló erő, különösen annak számára, aki érzékeny műszerként reagál annak eseményeire, szeretett városának építészeti gondjaira.

Nem hiszem, hogy létezik Esztergomban olyan szeglet, amelyet Karácsony Tamás és munka-225