Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7-8. szám
©Múzeumi J^i'rlevélj© társai figyelő gondossággal fel ne mértek, amelyre építészeti javaslatot, tervet ne készítettek volna. Mint harkály a fa beteg kérgét, úgy járták végig a város fejlesztésre szoruló pontjait. Az építész közéletiség csodálatos kezdeményezése telve ötletekkel, lelkesedéssel és embert próbáló közömbösséggel, értetlenséggel. Lakóházak Szent Tamás hegyén, rendezési terv a Víziváros Dunában tükröződő csodálatos beépítésére, belvárosi foghíjak, iskola és sorolni is lehetetlen a tervek bőségét és teljességét. Emlékezetes kiállítás mutatta be ezt a küzdelmet, eredményeit tekintve sokszor szomorú szélmalomharcot. Ha a város nem is fejlődött az alkotó munka tempója szerint, de formálódott az ember, az építész. Ennek eredménye egy szuverén egyéniség, akit a szakma Ybl Miklós díjjal tüntetett ki. Az oktatás, a hallgatóság sokat nyert azzal, hogy sikerült személyét a Középülettervezési Tanszék számára megnyerni. Vezető tanár több mint tíz esztendeje, meghatározó építészeti elvekkel, stílusjegyekkel. Az illeszkedés finom gesztusai, a környezeti érzékenység, a tiszta funkcionális rend, a szép formai részletek egyaránt jellemzik Karácsony tanár úr és növendékeinek terveit. Kölcsönös szeretet mester és tanítvány között az egyetlen bér, amelyet az egyetem méltatlan anyagi lehetőségei között a Tanár Úr magáénak tudhat. És a sok szép hallgatói terv, amelyek közül néhányat közrebocsájt." A kiadvány megjelenése óta eltelt közel tíz év bővelkedik bevégzett munkákban. A helyszínek is egyre nagyobb köröket ölelnek fel: Gyöngyös, Paks, Budapest, Csorna, Dabas, Veszprém, Hejce, Székesfehérvár - de közben mindig marad idő esztergomi témákra is. Van tehát mit összegezni, és a nagyközönség elé tárni. Duna Múzeum ÉRD Ifj. Lóczy Lajos, a világjáró geológus Magyar Földrajzi Múzeum 2005. május 17. - szeptember 9. A Magyar Földrajzi Múzeum a Múzeumi Világnap programjainak keretében nyitotta meg legújabb időszaki kiállítását, mely if. Lóczy Lajos (1891-1980) kőolajkutató geológus életútját mutatja be. A világhírű Ázsia-kutató édesapa id. Lóczy Lajos (1849-1920) nyomdokait követve, a földtudományok művelését tűzte ki célul. 1909-ben, Budapesten a Kegyesrendiek gimnáziumában érettségizett. Egyetemi tanulmányait Zürichben végezte. 1915-ben kitüntetéssel szerezte meg a doktori címet földtan, ásványtan, kőzettan és földrajz tárgykörben. 1916-ban nevezték ki tanársegédnek, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Földtani Tanszékére. A tektonikai geológia magántanáraként folytatta munkásságát 1919 januárjától. Pályafutásának korai éveiben a Földtani Intézet belső munkatársaként részt vett a Villányi-hegység, valamint a Nyugati-Kárpátok földtani felvételében. A Villányi-hegység callovien faunájáról írott monográfiája ma is nélkülözhetetlen forrásmunka, ifj. Lóczy Lajos világhírnevének megalapozója. 1917-1918-ban az MTA Balkán-kutató tudományos expedíciójának tagja, ahol apjával együtt dolgozva Nyugat-Szerbia geológiai térképezését végezték. A Royal Dutch Shell vállalat megbízásából 1921 és 1932 között Szumátrán, Celebeszen, Timor szigetén, majd Ecuadorban, Peruban, valamint Romániában, Lengyelországban és Jugoszláviában végzett hosszabbrövidebb ideig geológiai terepmunkát. 1926-ban kinevezték a Közgazdasági Egyetem Gazdasággeológiai Tanszékének nyilvános rendes tanárává, majd 1932-ben a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatójává. Ezzel egy időben lemondott a Royal Dutch Shell vállalat állandó szakértői állásáról, de alkalmi szakértőként még többször is dolgozott külföldön. Jelentős szerepet játszott az első magyarországi kőolajmezők (Bükkszék, Lispe) felfedezésében és termelésbe állításában. Marokkóban folytatott kőolajkutatásokat 1946-1947-ben, majd 1947-től 1950-ig a törökországi Bányászati Kutatóintézet főgeológusaként részt vett Kelet-Trákia és Anatólia geológiai kutatásában. Az ő nevéhez fűződik az első török kőolajmező (Raman Dagh) termelésbe állítása. 1951-ben utazott először Brazíliába, a Paraná-medence olajgeológiai tanulmányozására, majd 1954-ben ismét visszatért, s az akkor alakult állami olajvállalat szakértőjeként tevékenykedett. Ekkor készítette el a Paraná és az Amazonas medencék első olajgeológiai szintézisét. 1958-ban brazil állampolgárságot kapott. 1959-től 1961-ig Iránban a teheráni egyetem műszaki karán meghívott professzorként a geotektonika előadója, valamint az Iráni Nemzeti Olajtársaság geológiai tanácsadója. Vándoréveinek kevés szakmai dokumentumát ismerjük, mert leginkább állami megbízásból végzett szénhidrogén kutatásokat. 226
