Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-05-01 / 5. szám
m JÍúzeumi Hírlevél j© vés is a hely, mégis találjunk egy sarkot arra, hogy a gyerekeket játszva tanítsuk. Vindolanda, Hadrianus-fal: itt is fontosnak tartom megemlíteni az épület-rekonstrukciókat (szentély, üzlet, lakóház); némelyikben életnagyságú bábokkal, bútorokkal berendezett jelenet várja a látogatót, és gombnyomásra a karakterek szájából elhangzó beszámoló, nem csak a római katonákról, hanem családtagjaik mindennapjairól is. A kiállításon a különböző használati tárgyakat az eredeti, ép állapotot tükröző rekonstruált másolataikkal együtt állították ki, képet adva arról, milyenek lehettek valójában. Museum of Antiquities, University of Newcastle: Más múzeumokban is, de itt különösen tapasztaltam, hogy milyen nagy hangsúlyt fektetnek az angol kollégák a tárgyak érzékelésére. Egész sereg másolatot tartanak a legkülönbözőbb tárgyakból, amit a gyerekek megfoghatnak, felvehetnek stb. (pl. ruha, lábvért, kard, pajzs, ékszer, sisak, váza). Ezen kívül bőröndbe csomagolható, összerakható makettekkel is dolgoznak (pl. római erőd), amelyek vak gyerekeknél is jól alkalmazhatók és könnyen szállíthatók. Mindez érthető, hiszen az itt zajló foglalkozások részét képezi a régészettel mint tudománnyal kapcsolatos ismeretek átadása is, noha célcsoportjuk fiatalabb gyerekekből áll, mint a mi leggyakoribb látogatóink. Ennek oka, hogy Angliában korábban, 7-11 éves kor között tanulják a gyerekek az ókort. Nagyon tetszettek a különböző játékokhoz készített egyéb eszközök is, pl. vázatöredékek párosítása tárgyleírással és a rekonstruált edény képével. Minden papír alapú eszköz laminálva van, ezáltal csak egyszer kell elkészíttetni, utána sokszor felhasználható. A dramatikus játékoknak (Re-enactment és live interpretation) különböző formáival találkoztam az egyes múzeumokban. Ami leginkább kötődött az iskolai tananyaghoz és így az oktatásban használták, az a newcastle-i Hancock Museum Time Travellers-programja volt. A múzeumban van egy színházterem, amelyet három oldalról függöny vesz körül - erre festették az adott játék korának megfelelő díszletet. A gyerekek számára matracokat helyeztek el, ahová leülhetnek. A csoportok általában a kiállítótérben kezdenek, ahol a múzeum által kiadott munkafüzetekkel dolgoznak, saját tanáraik vezetésével. Utána következik a live interpretationshow a színházteremben. Az egyik választható előadás a Kr. e. V századi Athénban játszódik, a másik a fáraó-kori Egyiptomban (a múzeumban mindkét korból található anyag). A show keretében két-két színész jelenik meg, akik az adott korból származó figurát jelenítenek meg (athéni rabszolga, amazon; egyiptomi földműves, papnő), és beszélgetésbe elegyednek a gyerekekkel. A téma az életmód, hitvilág, mítoszok - mindez az iskolai tananyagra építve, azt részben ismételve, részben tovább fejlesztve. A forgatókönyvek a régész és a múzeumpedagógus együttes munkájából születnek. A programbanshow-ban résztvevő színészeknek meg kell ismerkedniük egy bizonyos régészeti szakirodalommal, és ezután építik fel a karaktert. Hasonló TIE (Theatre in Education)-csoportok Magyarországon is működnek; ami a newcastle-i példában számomra újdonság volt, hogy egyes csoportok a múzeumokban dolgoznak, és a velük való együttműködésre szakosodnak. Jelenleg a Szépművészeti Múzeumban az iskolás csoportoknak van lehetősége drámajátékra (Drama in Education - DIE) antik témakörben; az angol példához hasonló TIE-program megvalósítása esetén azonban inkább fiatalabb gyerekekkel és egyszerre több gyerekkel is lehetne foglalkozni. Úgy gondolom, erre lenne igény, mivel több iskolának gondot okoz a limitált létszámmal működő programokon való részvétel. A Leeds-i Royal Armouries Museumban a nyitvatartási időben egész nap különböző, valamiképpen a fegyverekhez kötődő re-enactment show-kat lehet megtekinteni. A múzeum területén, több helyen kisebb-nagyobb színháztermek vannak. A jegyváltáskor a látogató kézbe kapja a pontos programot, hogy hol, mikor milyen előadást lehet megtekinteni. Az előadók itt is színészek, akik különböző korokból jelenítenek meg történeteket (ott tartózkodásunkkor pl. egy II. világháborús, egy Nagy Károly- korabeli és egy 18. századi történetet sikerült megtekinteni). Nyaranta a Hadrianus-fal mentén, szabadtéren több alkalommal rendeznek nagyobb szabású re-enactment show-kat. Jon Price közreműködése révén videón megnéztem egy felvételt, ami egy XIX. századi angol városi életről szóló re-enactment show-t mutatott be. Itt több színész játszott egyidejűleg, több helyszínen zajlottak az események, és egy történet is kikerekedett a jelenetek sorából. A látogatók bekapcsolódhattak az egyes jeleneteknél, és akár kérdéseket is intézhettek a figurákhoz. Véleményem szerint a Szépművészeti Múzeum épülete különböző korszakokat megjelenítő termeivel szinte felkínálja magát valamiféle ehhez hasonló játékhoz. Egyéb észrevételeim: A múzeumokban található számítógépes játékokkal kapcsolatban él egy vélemény, mely szerint nem hasznosak, mert a műtárgyaktól vonják el 160
