Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2005 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2005-04-01 / 4. szám
m Múzeumi J^írlevélj© In memoriam... Poroszlai Ildikó (1956-2005) „Olyan csend van így nélküled, hogy szinte hallani amit még utoljára akartál mondani" (Váci Mihály) Nem búcsúzni, elköszönni jöttünk. Megköszönni azt, hogy Poroszlai Ildikót ismerhettük. Családtagként, barátként, munkatársként. Megköszönni azt, hogy volt nekünk. Egy építkező, világító ember. Aki családot, közösséget, szakmát épített soha nem lankadó energiával, mindig szeretettel, akarattal és bölcsességgel. Soha el nem fáradva, de most már örökre megpihenve. Aki ismerte őt, az tudja jól: Ildikó maga volt a tűz, az izzás, az energia, egy páratlanul kivételes személyiség, akihez foghatóval ritkán ajándékoz meg minket a sors. Ezredévek emlékeit kutatva fáradhatatlanul dolgozott a holnapért. És az Ő holnapjai termékenyek voltak. Tudományos munkák, múltunkról mesélő kincsek, múzeum, régészeti park - felsorolni is lehetetlen mi minden -, de ami mindennél több, hitt abban, hogy érdemes alkotó és nyitott emberként élni ebben a változó világban. Különleges ember volt ő, aki valamiféle szent hevülettel tette a dolgát, de eközben mindig érzékeny tudott maradni. Régészként, tudósként a „múlt bűvöletében" élt, de nem annak igézetében. Meg tudta őrizni a múlt értékeit úgy, hogy a régit is újjá, élővé tudta varázsolni. Ahova megérkezett, ott az őt körülvevő világ is megváltozott. Meg tudta változtatni egy egész város életét. Hozzánk, Százhalombattára több mint két évtizede „robbant be", létrehozta múzeumunkat, és annak első önálló kiállítását. Már ezzel örökre beírhatta volna magát a város krónikás könyvébe, ám ez csak a kezdet volt. A 80-as évek iparvárosába valami olyat hozott, ami alapjaiban megreformálta életünket. A „Matrica" Múzeum után létrehozta a Régészeti Parkot, és Százhalombattát a tudományos régészet egyik kiemelkedő helyszínévé tette. Alig két hónapja kaptam kézhez azt a páratlanul termékeny szakmai életutat bemutató anyagot, amelyet Ildikó a „Matrica” Múzeum igazgatói állására kiírt pályázatra készített el. Szinte hihetetlen, hogy az Ő napjai is csak 24 órából álltak. Hihetetlen, hogy már nincsenek napjai, órái. Most már csak az emlékezés percei maradtak. Egy ember végső megítélésekor az itt maradtak számára erényei adnak támaszt. Amikor Poroszlai Ildikóra gondolok, olyan erények jutnak eszembe, mint az akarat, a kitartás, a lelkesedés, az értelem, a nyitottság, vagy a kedvesség. Az, hogy ismertük őt, ezt a kivételes személyiséget, kötelez minket. Kötelez arra, hogy folytassuk munkáját, megpróbálva megvalósítani gondolatai legjavát, hozzátéve sajátunkat tehetségünk és képességünk szerint. Az űr, amit távozása jelent, csak úgy lesz méltóan betöltve, ha beváltjuk legszebb álmait, hogy e véget nem érő, végső álma könnyű legyen. Az hal meg, akit elfelejtenek. Aki elfelejthető. Poroszlai Ildikó nem az. Nem búcsúzunk el, csak elköszönünk. Dr. Benedek László, Százhalombatta város polgármestere Személyi hírek A Magyar Numizmatikai Társulat 2004. évi közgyűlése A 2004. évet lezáró, és egyben tisztújító közgyűlés 2005. február 24-én volt megtartva a Társulat Csepreghy utcai helyiségében. A hivatalba lépő új vezetőség összetétele az alábbiakban alakult: Elnök: dr. Torbágyi Melinda. Alelnökök: dr. L. Kovásznai Viktória és dr. Sülé Tamás. Főtitkár: Soós Ferenc, főtitkár-helyettes: Maróti Tamás 135
