Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
<m,ÍTúzEUMi Hírlevél J© tétikai, társadalmi és irodalmi gyűjtemények hívnak bennünket időutazásra. A kiállítás katalógusa hűen adja vissza a látottakat. A kultúrtörténeti háttérbe ágyazva követhetjük nyomon a XVIII. század második felétől napjainkig a francia öltözködési szokásokat és azok magyarországi változatainak alakulását. Az első részben F. Dózsa Katalin a XVII. századi francia divat széleskörű terjedését, a női és férfi viseletekjellegzetességeit emeli ki. Ugyanezen időszakban a párizsi urak házöltözékeit elemzi CatherineJoin-Diéterle. Leírja miként hatott a kor szelleme a divatra, miben különböztek az udvari és városi öltözékek. A XIX. század első feléből F. Dózsa Katalin a francia forradalom és a Napóleon utáni korszak romantikus alakjait idézi meg a férfi és női divatban történt változásokon keresztül, valamint kitér a bécsi és a magyar nemesi és polgári öltözetek alakulására. Catherine Join-Diéterle I. Napóleon császársága idején megszületett civil egyenruhát mutatja be, mely arra szolgált, hogy szembetűnő módon megmutassa az állampolgár helyét a társadalomban, majd kitér a császárságot követő restaurációra, melyre a romantika eleganciája volt jellemző. A harmadik részben F. Dózsa Katalin a XIX. század második felének, a divat szempontjából is meghatározó egyéniségének, Erzsébet királyné öltözékeinek, a kiegyezés utáni divatipar fejlődésének szentel nagyobb teret. Catherine Join-Diéterle „A második császárságtól a boldog békeidőkig: a variálható ruha” címmel a császárság ruhaprotokolljáról, az öltözékek kellékeiről, a ruhák szabásmódjának változásairól szól. „Hatás-ellenhatás-Párizs-Budapest"címűfejezetben F. Dózsa Katalin a magyar nemzeti viselet alakulását, a mindkét ország divatában érzékelhető kölcsönhatást emeli ki. Elérkezünk a divat időutazásában a század végére, ahol a két szerző ismét a két ország sok tekintetben hasonló öltözködési szokásait veti össze. Sophie Grossiord a spanyol származású Mariam Fortuny у Madrazo sokoldalú munkásságával foglalkozik, aki különleges helyet foglalt el a divat történetében. A húszas és harmincas évek hazai és párizsi divathelyzetét veti össze ismét F. Dózsa Katalin és Sophie Grossiord. A vesztes háború hazánkban és a győzelmet ünneplő Franciaországban az öltözködési stílusban is nyomot hagyott. Ismét egy meghatározó időszak, a második világháború utáni, ahol a két ország történelme megint csak eltérően alakult. Franciaországban a fogyasztói társadalom igényei határozták meg a divatot, míg nálunk a szocialista hiánygazdaság volt a meghatározó. Jól érzékeltetik a szerzők a merőben más történelmi-politikai helyzetet: a nehezebb körülmények között is előretörő ruhaipart Magyarországon és az államosított divatipar ellentétjeként a világdivat felé nagyléptekkel haladó Franciaországot. Kovács Valéria a „szocialista haute couture" bemutatásával, egy, az akkori társadalmi rendszerre nem jellemző divatszalon életét mutatja be, amely a sors kegye folytán működhetett és egy szűk réteg számára „a divatot" jelenthette. Az évek múlásával a francia divat ismét közel kerülhetett a hazaihoz. Simonovics Ildikó a kreatív francia tervező Pierre Cardin budapesti színrelépését és a hazai szakemberekkel mind a mai napig tartó együttműködését írja le. A kötet végén olvashatunk még a divat illusztrálásáról és terjesztéséről a XVIII. század közepétől napjainkig, valamint rövid ismertetőt találunk a katalógusban szereplő divatházakról és divattervezőkről. Sárközy Gabriella /1Z MNM KÖZPONTI KÖNYVTÁRÁNAK GYARAPODÁSA Magyar múzeumi kiadványok Összeállította Sárközy Gabriella Démonok és megmentők Népi vallásosság a tibeti és mongol buddhizmusban. Szerk.: Kelényi Béla. Kiad.: Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Bp„ 2003. 135 p. ill. A múzeumi kiadvány a tibeti és a mongol népi vallásosság emlékeit mutatja be a Flopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum gyűjteményéből, illetve magyarországi magángyűjteményekből válogatott műtárgyak segítségével. A kötet az azonos témájú kiállítással együtt új színt képvisel a múzeum munkájában: a tibeti buddhizmus világát megjelenítő, számos alkalommal bemutatott művészi szobroknál és festményeknél kevésbé ismert, a mindennapi élethez is kapcsolódó, többnyire ma is élő hiedelmek tárgyait rendszerezi és értelmezi az olvasó, illetve a látogató számára. A katalógus tanulmányai a kiállítás rendszerét próbálják visszatükrözni. Kelényi Bélának az „emberek vallásáét összefoglaló bevezetője után Orosz Gergely az ótibeti bőn szertartásszövegekben található utalások alapján mutatja be tibeti népi vallásosságára jellemző legkorábbi elképzeléseket és kultuszokat. A „démonok” világát részletesen elemző Bethlenfalvy Géza elsősorban 29 I
