Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
©Múzeumi J^írlevélj© Scheiber Hugó: Genthon István 1930 körül (Magyar Nemzeti Galéria) egykori főigazgatójának a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézete és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal rendezvénysorozattal állít emléket. Ennek első része a Magyar Nemzeti Galériában látható időszaki kiállítás (rendezője Zsákovits Ferenc, MNG Grafikai Osztály), és szakmai konferencia. A rendezvénysorozat folytatásaként nyílik meg a Szépművészeti Múzeum emlékkiállítása, melynek tervezett időpontja 2004. január 29. Miután Genthont tudományos pályafutása több intézményhez kötötte, hagyatéka is több helyen lelhető föl. Erről a részben még általa, részben pedig már halála után különféle közgyűjteményekbe juttatott anyagról Kemy Terézia készít repertóriumot, amely az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete kiadásában előreláthatóan 2004-ben fog megjelenni. A Genthon István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadói: • Bemáth Mária: Szubjektív emlékképek Genthon Istvánról • Marosi Ernő: Genthon István magyar festészettörténete • Gosztonyi Ferenc: Genthon István művészeti írásai az 1920-as és 1930-as években • Pataki Gábor (korreferátum): Genthon István kritikai tevékenysége 1945 és 1949 között • Szilágyi János György: Genthon István, a főigazgató • Bognár Gábor: Genthon István és a műemléki topográfia Levezető elnök: Galavics Géza Zsákovics Ferenc tartott vezetést a Magyar Nemzeti Galéria „Modem magyar művészet Genthon István gyűjteményéből" című időszaki kiállításán. „Az vitéz kurucnak..." Időszaki kiállítás és konferencia Magyar Mezőgazdasági Múzeum 2003. december 10.-2004. április 18. „Az vitéz kurucnak Van szabott dolmánya, Sarkantyús csizmája, Futó paripája. ” (Kuruc népdal, részlet) 2003-ban, a Rákóczi-szabadságharc kitörésének 300. évfordulóján országszerte megemlékezéseket, emlékünnepségeket tartanak, kiállításokat rendeznek. E megemlékezésekben természetesen a Magyar Mezőgazdasági Múzeum is részt vesz. A kiállítás megnyitójának napján, a megnyitót követően tudományos konferencia keretében is elmélyíti a kiállításban megjelenő, a címben megjelölt témát. A kiállítás A kiállítás - a múzeum céljának és hivatásának megfelelően - igyekszik a történelmi visszaemlékezés agrár-vonulatára összpontosítani. Hogyan teremtette elő a fejedelem a hadsereg felállításához, fenntartásához szükséges javakat? Honnan, miből ruházkodott, fegyverkezett a nép, mit ettek-ittak, ki biztosította mindezeket? Mennyi volt az állatok takarmányszükséglete, s mindezt honnan szerezték be? A látogató a múzeum emeleti körterméhez vezető folyosón találkozik először a Rákóczi vonatkozású emlékekkel. Az ország számos pontján ismerünk ún. „Rákóczi fákat". A balatonakarattyai, ordasi, romhányi, debreceni, sárospataki fák, valamint a tarpai őstölgyes (ahol már Rákóczi idejében is tölgyes állt) egy-egy szép példányának fotói mentén sétálva a kor hangulatába illeszkedve jutunk el a terem bejárata közelében elhelyezett „Rákóczi-eké"-hez, valamint a vámosoroszi szárazmalom makettjéhez. Tarpa, Esze Tamás szülőfaluja, különös jelentőséggel bír a kiállításban. Esze Tamás tarpai jobbágy, kuruc brigadéros, a népi kurucság meghatározó vezetője volt. 1703-ban ő ment követségbe Rákóczihoz Lengyelországba, hogy a felkelés vezetésére megnyerje. A határon találkozott a fejedelemmel, aki kinevezte őt ezeres kapitánnyá. A találkozásra egy tarpai festő műve emlékeztet ma a tarpai önkormányzat tanácskozó termében, másolata pedig a kiállítás bejárata közelében díszük. Ugyancsak itt mutatjuk be a tarpaiak hagyománytiszteletének megnyilvánulásaként azt a családi képet, mely az utolsó Rákóczi-hajviseleletű viselő tarpai polgárról és családjáról a fejedelem kassai újratemetésekor (1906) készült. A Rákóczi-eke 4
