Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-01 / 2. szám
m^úzEUMi Hírlevél j® Hernyák Gábor, Kretzoi Miklós (középen), és Topái György a rudabányai feltáráson (korabeli amatőr felvétel) lesz". A könyvet a Magyar Nemzeti Múzeum adta ki, és egyben kiállítással tiszteleg a tudományos teljesítmény és a szerző előtt. A kiállítás nem vállalkozik arra, hogy az emberré válás, különösen annak korai, és kevéssé dokumentált szakasza körüli vitákban állást foglaljunk. Célunk az 1965 és 1978 között előkerült leletek bemutatása, és a feldolgozásuk során elért tudományos eredmények ismertetése. Tudatában vagyunk annak, hogy sem Rudabánya, sem az emberré válás témakörében nincs, és nem a mi dolgunk kimondani a végső szót. A kiállítás célja a nagyközönség által eddig soha nem látott leletek és az őket körülvevő egykori környezet bemutatása, és tisztelgés sokunk tanítómestere, Kretzoi Miklós előtt. A kiállítás rendezői: T. Dobosi Viola, Vörös István, T. Biró Katalin Részletek a 2003. évi Magyar Tudomány Napjára megjelent kötet előszavából: Meglehetősen ritka, hogy egy tudományos mű kiadói előszavában szó essék a monográfia alapját képező forrásanyag elhelyezéséről, a kézirat készülési idejéről és tudós írójának életkoráról. Most mégis szükségét érezzük ennek. Ami az elsőként említettet illeti: szakmai és muzeológiai egyeztetések után a Rudapithecus prehominida maradványok Kretzoi Miklós javaslatára 1984-ben kerültek - a Magyar Állami Földtani Intézet helyett - a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol azokat máig őrzik. Szakmai körökben ez akkortájt vitákat váltott ki. Mindezeket ismerve az intézmény jelenlegi vezetői és a témával foglalkozó munkatársai felelősséget éreztek a kiemelkedő tudományos értéket képviselő leletek feldolgozásáért és publikálásáért. Holott ez az adott tudományszak képviselőinek lett volna elsődleges feladata. Tisztelettel köszönjük - ritkán lehet ilyet írni - a 10. évtizedében járó szerzőnek, a földtani és ásványtudományok doktorának, hogy végig »partner volt« magyarázatokkal, helyesbítésekkel, módosításokkal a kézirat végleges formájának kialakításában. Munkásságának jelentőségét itt csak néhány, a Földrajzi Közlemények 1977. évi kötetében megjelent méltatás néhány mondatával kívánjuk jellemezni: „Kretzoi Miklós a magyar és a nemzetközi negyedkorkutatás kiemelkedő egyéniségei közé tartozik. Zoológus, paleontológus, sztratigráfus, negyedkorkutató - tulajdonképpen mindegyik egy személyben. Negyedkorkutató tevékenységének egy-egy fontos állomását jelzi a tatai ősemberi telep gerinces faunájának feldolgozása, a vértesszőlősi előemberi lelőhely gerinces őslénytani vizsgálata és rétegtani besorolása, az érdi őstelep csontanyagának vizsgálata. ... rétegtani vizsgálatait szélesebb alapokra helyezve kidolgozza a közép-európai gerinces fauna tercier és kvarter szárazföldi biosztratigráfiáját (1969). E munkája során került kapcsolatba a gerinces paleontológia legizgatóbb kérdésével, az emberré válás problémájával, amelyhez a rudabányai leletek vizsgálata nyomán új adatokkal és szempontokkal járult.” Dr. Kovács Tibor, főigazgató Magyar Nemzeti Múzeum „Az Alföld festője" - Kurucz D. István kiállítása Magyar Mezőgazdasági Múzeum 2004. február 17. - április 18. Nem véletlen, hogy Kurucz D. Istvánt az Alföld festője ként szokás említeni. Egész életét meghatározta a szülőföld szeretete, az Alföld szépsége. Szinte minden festményén nyomott hagyott az a természeti világ, mellyel gyermekkorában és később is gyakran találkozott. Teljesen elvarázsolta őt a tájban rejlő erő, mely a kiegyensúlyozottság és a végtelenség érzetét kelti. Elsősorban Hódmezővásárhely és Hortobágy életképeit festette szívesen. Ezeken a képeken jól látszik a művész kötődése és elkötelezettsége az Alföld iránt. Képeit átitatja e táj szeretete. Ezért is sajátos művészete. Ábrázolási módja tele van érzelmekkel és emlékekkel, melyek sajátosan jelenítik meg a pusztát; például képein az ég felhő nélküli, inkább vékony fátyolként jelenik meg, ami ellensúlyozza a föld rész42
