Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2004 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
©«Múzeumi ,#írlevél^3> delmi KOTK képzés, amely egy év alatt megadta a szakmai diplomát. Először külkereskedelmi levelező voltam, majd egy év után aktív külkereskedő lettem. Adtunk el késztermékeket, vettünk alapanyagot - export-import - mindezt a CAOLÁ-nál, ahol öt évig dolgoztam. Aztán két évig dolgoztam egy olyan cégnél, amely fővállalkozásként végzett külkereskedelmi tevékenységet - építettünk például gázpalack gyártó üzemet Indonéziában. Utána elegem lett a külkereskedelemből, mivel az „eredeti felhalmozás" gyakorlatát nem akarta bevenni a gyomrom - elkezdtem marketinggel és humánerőforrás gazdálkodással (HR) foglalkozni. Végül nem a marketing jött be, bár egy marketing céget is vezettem egy évig, hanem a HR tevékenység. 2003 végén tettem le a lantot húsz év versenyszférában való működés után úgy, hogy elhatároztam magamban, megnézem, mit lehet ebből hasznosítani más területen. Amikor megjelent a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum pályázata, úgy éreztem, hogy ezt nekem írták ki, ezt nem lehet nem megpályázni. Tájékozódtam, eljöttem a múzeumba, találtam egy ígéretes csapatot - amely azóta is mindenben igazolta várakozásaimat - így megpályáztam az állást. > M. E. Hol jártál középiskolába? > К. I. A Szinyei Gimnáziumba. Örülök, hogy ezt megkérdezted, mert tapasztalataim szerint annyira meghatározza az emberek személyiségét az a négy év, hogy amikor humánerőforrással foglalkoztam, mindig ez volt a kályha, ahonnan elindultam. > M. E. Elterjedt a hír múzeumi berkekben, hogy költözés előtt álltok: első kérdésem erre vonatkozik. > К. I. El kell költöznünk, ez tény. Létezik egy megállapodás, amelyet még 2004 januárjában aláírtak, mielőtt beléptem, ami szerint 2006 februárjáig el kell mennünk. Én pedig azt mondom, hogy ha már menni kell, akkor költözzünk minél előbb. Eleget volt már bizonytalanságban a múzeum, amit megszenvednek a múzeumi munkatársak és a látogatók is. Ez az elmúlt ötéves bizonytalanság rosszat tett a múzeum jóhírének is. Elképzelhetőnek látszik, hogy a jövő év nyarán talán el tudunk költözni. Optimista vagyok. AzV kerületi önkormányzattal való szerződéskötést nehezíti a közbeszerzési eljárás, nem tudtuk még megkötni a szerződést, most jogászok próbálják tisztázni a helyzetet. El kell azonban mondanom, hogy mind az önkormányzat, mind a minisztérium nagyon segítőkész. > M. E. Melyik épületről van szó? > К. I. Az új épület a Szent István tér 15., egy régi szép ház hátsó része, amely egy textilkereskedőé volt hajdan. Ez a kétszintes épület - fölül üvegtetővel -, ideális múzeum lesz. Nagyon jók az adottságai, nyilvánvaló, hogy egy csomó átalakítást is kell végeznünk, de minden építész, aki eddig megnézte, elájult, hogy milyen szép ez a kétszer 700 négyzetméteres terület. > M. E. Akkor összefoglalnám: van egy kiállítási koncepció 2005 nyaráig-végng, s létezik egy másik, már az új épületben való időszakra. Vegyük ezeket sorba! > К. I. Igen. Erre az épületre vonatkozóan annyi, hogy ha már tudjuk biztosan, mikor kell költöznünk, akkor elkezdjük bontani a kiállításokat. Egy fontos szempont, hogy abban a kis teremben, ahol időszaki kiállításokat szoktunk rendezni - legutóbb „A szódavíz, egy magyar kultuszital" címmel - mindig lesz kiállítás a költözésig. Novemberben nyitjuk a „Cigányzene a magyar vendéglátásban” című tárlatot, s azt követően a tojást szeretnénk kicsit körüljárni, mert jön a Húsvét. Az új épületbe nagyon sok mindent terveztem - ezek olvashatóak a pályázatomban is -, többek között azt, hogy egy ilyen hely nem lehet meg anélkül, hogy legalább egy vendéglátóipari egység ne legyen benne. Természetesen nem feltétlenül melegkonyhás vendéglőre gondoltam, hanem egy kávézóra, amely viszont egyfajta irodalmi szalonként is működhet. A koncepció az, hogy a két szintből álló épület felső szintjén lennének a muzeológus szobák, kiszolgáló helyiségek, és a középső térben a kiállítás, ami a mostani elképzelések szerint egy komplex kiállítás lenne a jelenlegi kereskedelmi és vendéglátóipari anyagból, egy újfajta megközelítés szerint megépítve. A földszinti részen, nagy területen, közel 400 m2-en, mozgatható falakkal időszaki kiállításoknak, konferenciáknak, cateringnek, filmklubnak, koncerteknek adnánk helyet. Szeretném elvinni a múzeumot egy kicsit a volt művelődési házak irányába. Tudom, ezért többen meg fognak kövezni, de lent egy izgalmas kulturális közeget képzelek el a múzeum adta bázison, ahol nagyon fontos a minőség, a kutatás, de legfontosabb a közönség, a vendég. > M. E. Mindehhez maradtok ugyanannál a tárcánál, mint eddig, vagyis a Gazdasági Minisztériumnál? > К. I. Eddig a Turisztikai Hivatalhoz tartoztunk, a múzeum a továbbiakban marad a Gazdasági Minisztériumnál. Jelenleg egy picit ex-lex állapot van, ami nem nagyon szerencsés. > M. E. Hogyan lettél a november 15-17-i„Interaktivitás a múzeumokban és örökségi helyszíneken ” című konferencia társszervezője? > К. I. Pályázat útján nyertük el ezt a lehetőséget. A Múzeumok és Látogatók Alapítvány hirdette meg a 384
